Alighanem az erkölccsel is hasonlóan nehéz a helyzet, mint a joggal. Egyfelől
nincs mindenki által elfogadott definíció sem e jelenségekre, sem magukra e
fogalmakra, amelyek tartalmukat tekintve koronként és kultúránként igen¬
csak jelentős eltéréseket mutatnak, másfelől túl sok meghatározási kísérlet is
van rájuk vonatkozóan ahhoz, hogy valami egyértelmű, mindenhol érvényes
állítás legyen tehető ezekről. Jelen megközelítésben az erkölcs néhány olyan
aspektusát igyekszünk megragadni, amelyek ugyan elsősorban természettu¬
dományos vizsgálódások eredményeként körvonalazódtak, de amelyek egy¬
úttal — a sajátos tárgyra való tekintettel — társadalomtudományi relevanciával
is rendelkeznek.
Az, hogy az erkölcs és a jog területe egymástól teljességgel el nem külö¬
níthető, talán azok számára sem vitatható, akik pedig egyfajta jogpozitivista
paradigma alapján ezek elhatárolásának szükségességét hangsúlyozzák. Eb¬
ből következően célszerűnek mutatkozik a jog és a humánetológia érintke¬
zési pontjait feltérképezni. Egy ilyen megközelítésben, ha közvetetten is, de
mindenképpen plasztikussá válhatnak az erkölcsnek nem csupán bizonyos
sajátszerűségei, hanem evolúciós gyökerei is, mégpedig egy olyan kontex¬
tusban, amely az erkölcs és a jog mélyebb összefüggéseinek megvilágítására
is alkalmas lehet.