Oldal 78 [78]
TURGONYI ZOLTÁN
lamilyen valláshoz mindenkinek tartoznia kell (az ateisták nem tűrhetők
meg a társadalomban), az államnak pedig ellenőriznie kell, hogy az egyes
vallások tanítása összhangban legyen a társadalom fenntartásához szüksé¬
ges jó erkölccsel. [...] Egy locke-i elvek szerint működő államban tehát
minden egyes ember szükségképpen találkozik olyan — számára kötelező
— vallási tekintéllyel, amely előírja azt az erkölcsöt, mely tartalmánál fogva
betölti az általunk említett kettős funkciót, azaz mind az egyéneket megvédi
egymástól, mind a társadalom folytonos létezését és az erények elsajátítását
biztosítja. [...]
Van azonban egy komoly nehézség: Locke végül is adós marad a ter¬
mészeti törvény racionális igazolásával, s utolsó nagyobb művében, a 77e
Reasonableness of Christianity-ben tobbé-kevésbé fideista allaspontra helyez¬
kedik: az erkölcsi törvény nem észellenes ugyan, de észfeletti, valójában csak
a keresztény kinyilatkoztatásból ismerhető meg.?
Locke erkölcstanának e fideista fordulata vélhetően hozzájárulhatott vala¬
milyen mértékben ahhoz a folyamathoz, amelynek során a nyugati világban
mára az erkölcs valamiképpen hitbéli kérdés lesz. Civilizációnk átlagembere
megszokja azt a gondolatot, hogy a helyes cselekvés végső soron ugyanúgy
nem magyarázható meg, ugyanúgy nem írható elő észérvekkel, mint a vallás.
Így előkészíttetik a terep a klasszikus értelemben vett, észérvekkel védhető
természeti törvény elfeledéséhez s ahhoz is, hogy az erkölcs majdan osztoz¬
zék a vallás sorsában, hiszen előbb-utóbb fel fogják tenni a kérdést: ha egy¬
szer mindkettő hit kérdése, s a vallás terén lehetséges a pluralizmus, miért ne
lehetne ez utóbbit az erkölcs terén is elfogadni? E kérdés tömeges felvetésétől
azonban Locke korában még messze vagyunk. Ideig-óráig még működhet az
általa javasolt modell a fideista erkölcsmegalapozás ellenére is. Amíg de facto
csupa olyan vallás él együtt a nyugati világban, amely tartalmilag nagyjából
ugyanazt az erkölcsöt követi, vagyis amíg csak a keresztény felekezetek és a
zsidóság alkotják a népességet, melynek erkölcse így ellátja az említett kettős
funkciót, s amíg más erkölcsi normákat hirdető vallások — és ateista irány¬
zatok — nincsenek, addig gyakorlatilag ugyanaz a helyzet, mintha az egész
társadalom az észérvekkel bizonyított, kettős funkciójú természetjog alapján
állna. A problémák akkor fognak jelentkezni, amikor a valláshoz tartozás
fakultatívvá válik, vagy, másképpen szólva, társadalmilag elfogadottá lesz
a vallástalanság, s így nagy tömegek egyszerre veszítik el hitüket és erköl¬
csi normáik jó részét, mert nem áll már rendelkezésre a hittől függetlenül
elfogadandó racionális természetjog, pontosabban ez utóbbinak csak egy, a
második (társadalomfenntartó, közjót szolgáló) funkciójától megfosztott,
4 J. Locke: Levél a vallási türelemről. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982, 110-111.
25 Locke: i. m., 106-107.
26 V6. J. Dunn: Locke. Atlantisz, Budapest, 1992, 101-102.
76