Page 75 [75]
OCR
Természetjogállam a fentiekhez. Már Szent Ágoston felhoz egy bizarr példát: felveti a kérdést, mi van akkor, ha két férj megállapodik, hogy kölcsönösen házasságot törnek egymás feleségével." Itt a két férj viszonyában érvényesülni látszik az aranyszabály, miközben ebből olyan magatartást vezetnek le, amelyet a kereszténység és sok mas vilagnézet is elitél. [...] Szent Ágoston megoldási javaslata szerint a Máté evangéliumában szereplő aranyszabály-formulában az , akartok" szót nem köznapi értelmében kell venni. , Az akaratról ugyanis csak jó dolgok esetében beszélhetünk, mert a rossz dolgok esetében ezt vágynak szoktuk nevezni." Különbséget kell tehát tennünk a mindig a jó dolgokra irányuló akarat (vo/unzas) és a rossz dolgokra irányuló vágy (cupiditas) között." Minthogy pedig azt a magatartást kell mások iránt tanúsítanunk, amelyet az ő részükről akarunk magunk iránt tapasztalni, mindkét irányban eleve csak az erkölcsileg jó cselekedetekről lehet szó. Agoston e megoldása kétségkívül szellemes, ám egyúttal annak beismerését is jelenti, hogy az aranyszabály önmagában kevés: e formális szabályt csak úgy tudjuk megtölteni konkrét tartalommal, ha valamilyen más forrásból kiegészítjük annak tudásával, hogy melyek az erkölcsileg jó cselekedetek. Gyakorlatilag persze ez önmagában még nem feltétlenül jelent nehézséget, hiszen az átlagemberek túlnyomó többsége, különösen a premodern világban, nagy valószínűséggel eleve azt kívánta és kívánja, hogy a Tízparancsolat második kőtábláján szereplő bűnöket ne kövessék el ellene. Nagyobb probléma azonban, hogy az erkölcs szerepe — ahogyan erről már az előző fejezetben is szó volt — valójában nem merül ki az egyének egymással szembeni magatartásának kölcsönösen kedvezővé tételében. Emellett biztosítania kell a társadalomnak mint olyannak történelmileg folyamatos fennmaradását is. Ezzel összefüggésben léteznek fontos normák, amelyek nem vezethetők le az aranyszabályból: a hagyományos természetjog például számos olyan magatartást helytelenít, amelynek nincs egyéni sértettje vagy áldozata. A legjobban a nemi erkölccsel szemléltethetjük ezt. A házasságtörésnek ugyan az esetek túlnyomó többségében van sértettje (bár, ahogyan a Szent Ágoston által elvégzett fenti gondolatkísérlet vagy a mai , nyitott házasságok" mutatják, ez sem mindig áll fenn), ám a szoros értelemben vett paráználkodás (a fornicatio mint két ellenkező nemű, szabad állapotú — s igy sem egymással, sem harmadik személlyel házasságban nem élő — ember önkéntes szexuális kapcsolata) nyilvánvalóan egyetlen konkrét egyénnek sem árt abban az értelemben, ahogyan árt a gyilkosság vagy a lopás. Ám az is nyilvánvaló, 16 De libero arbitrio, 1. 17. De sermone Domini in monte, II. 22. 74. Az idézet magyar fordításának forrása: Aguinói Szent Tamas: Catena Aurea I. Kommentar Mdté evangéliumdhoz. JATEPress, Szeged, 2000, 244. Ez az ágostoni különbségtétel, ahogyan Frivaldszky János is rámutat az aranyszabályról szóló kiváló tanulmányában, a sztoikusoktól származik. Frivaldszky: i. m., 263. 73
