tisztesség jegyében végiggondolja, mi következik a liberalizmus elméleti hát¬
terét képező , kényszerű gyakorlati agnoszticizmusból", valamint az objektív
értékek hiányából, és egyúttal fontos is neki a liberalizmus, nem a tolerancia,
a diszkrimináció-tilalom (vagy bármely más alapérték vagy norma) szükség
esetén történő (legalább részleges) korlátozását tarthatja-e az egyetlen felelős
magatartásnak? [...]
Már utaltam rá, hogy a kárelv lényegében az aranyszabály modern vál¬
tozatának tekinthető. [...] Nagyon valószínű l...], hogy a liberalizmus sike¬
réhez nem kis mértékben járult hozzá ez a rokonság. Epp az aranyszabály
ősidők óta ismert és elfogadott volta mutatja, hogy a legtöbb ember számára
az jelenti a par excellence bűnt, ha egy egyén valamilyen értelemben , bánt"
egy másik egyént, tehát ha megjelölhető egy konkrét sértett vagy áldozat;
kevésbé él a köztudatban az, amit [...] az erkölcs , második funkciójának"
neveztünk. Millnek és más régi liberális szerzőknek a kárelvvel kapcsolatos
gondolatai tehát egyáltalán nem hathattak döbbenetes újdonságként kortár¬
saik számára; épp ellenkezőleg, a lehető legtermészetesebbnek tarthatták
ezeket. [...]
A másként kölcsönösségi elvnek is nevezett aranyszabály minden nagy
világvallásban jelen van valamilyen formában, és az antik görög filozófia is
ismeri." A Bibliában is mindkét változata megtalálható. À negativ forma Té¬
biás könyvében szerepel: , Ne tedd másnak, amit magadnak nem kívánsz!"
A pozitív megfogalmazás egyik példáját Máté evangéliumában olvashatjuk:
, Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük."
A szöveg folytatásából azt is megtudjuk, hogy , ez a törvény és a próféták",
vagyis e szabály valamiképp az erkölcs teljességét magában foglalja.
E szabály első hallásra evidens, és látszólag lefedi az erkölcs teljességét.
Valójában azonban csak olyan tettekre alkalmazható, amelyek esetében van
egy, a cselekvőtől különböző konkrét személy mint kedvezményezett, ille¬
tőleg mint áldozat, károsult, sértett. A negatív formulával szemléltetve: nem
fogok másvalakit megölni, meglopni, becsapni vagy a házastársát elcsábítani,
ill. a saját hitvesemet megcsalni, mert én sem akarom, hogy más megöljön,
meglopjon, becsapjon engem vagy hogy a házastársam valakivel megcsaljon.
Am e szabály tulajdonképpen még az egyének közötti kapcsolatokban sem
feltétlenül ad biztos eligazítást. A legtöbben ugyan valóban nem akarunk
gyilkosság áldozatává, vagyoni bűncselekmény vagy házasságtörés sértettjé¬
vé válni, de korántsem biztos, hogy mindenki, kivétel nélkül, így viszonyul