Oldal 73 [73]
Természetjogállam
a „kenyszerü gyakorlati agnoszticizmus” tiltja meg: e téren ugyanúgy nem
bízhatunk egy , láthatatlan kézben", ahogyan a gazdaságban sem, hiszen
ehhez egy olyan Isten létét kellene bizonyítanunk, aki a mi tudatos, felelős
döntéseink nélkül, mintegy a fejünk felett oldja meg a problémáinkat.)
Persze lehet minderre így felelni: , A tolerancia annyira alapvető nyugati
érték, hogy még civilizációnk bukásának árán is ragaszkodnunk kell korlá¬
tozások nélküli tiszteletéhez." Elvben [...] természetesen akár ezt is gondol¬
hatja valaki. Ám a tolerancia valóságos híveinek túlnyomó része nem egyedül
ehhez az értékhez ragaszkodik, hanem értékek egy bizonyos halmazához
és főként az ezek által lehetővé tett világnézeti és életformabeli pluraliz¬
mushoz, amelyet jobbnak tart más rendszereknél, és amelynek vélhetően
tartós fennmaradását akarja. Ok feltehetik a kérdést: , Miért jobb egy elvont,
parttalan tolerancia kollektív öngyilkosságig elmenő tisztelete, mint egy, a
maga korlátjai között reálisan fenntartható, számos világnézet és életforma
szabadságát ténylegesen lehetővé tevő társadalom megvédése néhány világ¬
nézet és életforma gyakorlásának korlátozása (vagy éppen tiltása) árán?" Arra
semmiképp nem lehet hivatkozni, hogy az előbbi valamiképpen , objektíve
értékesebb" volna.
Ha a rendszer fennmaradásnak feltétele bizonyos alapértékeink részbeni
korlátozása (pl. egy veszélyes nézeteket képviselő csoport iránti tolerancia
felfüggesztése), hogy ezáltal egyáltalán megőrizhessük az ugyanezen ér¬
tékeket többnyire érvényesülni engedő rendszer egészét, akkor miért ne
válasszuk ezt a megoldást a kétségkívül látványosan heroikus kollektív ön¬
gyilkosság helyett, amely az egyik értéket egy ideig engedi feltételek nélkül
érvényre jutni, hogy azután olyan világ következzék, amelyben esetleg egyet¬
len fontos értékünket se fogja többé senki tisztelni? Ki vagy mi kényszerít
minket erre a hősies aktusra? Isten állítólagos akaratára nem hivatkozha¬
tunk, hiszen a liberális társadalomban a közügyekről folyó diskurzusban
csak publikus érvekkel élhetünk. Azt is tudjuk, hogy értékeink emberi pre¬
ferenciákon alapulnak, s nem objektívek. Ismételjük: senki és semmi nem
tiltja, hogy változtassunk némelyiken, ha célszerűtlennek bizonyul. Ha pedig
nem tesszük meg ezt, honnan várhatunk segítséget? Istenre a már mondot¬
tak miatt e vonatkozásban (tehát mint gondviselőre) sem hivatkozhatunk,
nem érvelhetünk azzal, hogy Ő majd, a mi cselekvésünktől függetlenül jobb
belátásra bírja a civilizációnkra veszélyes nézetek és magatartások képvi¬
selőit. A Teremtőt zárójelbe téve a világot csakis dezantropocentrikusnak
tekinthetjük, akkor pedig nem számíthatunk arra, hogy a mi döntéseinktől
függetlenül működnek olyan automatizmusok, amelyek éppen ezt és ezt az
ember alkotta értéket segítik érvényesülni. Ha tehát valaki az intellektuális
válnak, miközben ma szemmel láthatóan minden jel arra vall, hogy ez egyáltalán nem
áll szándékukban?
71