Page 72 [72]
TURGONYI ZOLTÁN
Az érzékenységek mindenáron való tiszteletben tartása tehát tovább erő¬
síti a mai liberalizmus önromboló jellegét, amelynek lehetőségét csírájában
már a kárelv is tartalmazza, ha ezt úgy értelmezzük, hogy az egyén egyetlen
kötelessége a más egyéneknek történő károkozástól való tartózkodás. E cen¬
zúra voltaképpen egy önmagában, megfelelő korlátok között természetesen
indokolt tapintatra való törekvés túlhajtása. Az emberek megbántásának
ilyen mértékű kerülése, amelynek megkövetelését , a tapintat rémuralmának"
nevezhetjük, a nyílt beszéd és a minden lehetséges szempontot számba vevő
vita korlátozásával nemcsak az egyszerű hétköznapi kommunikációt és így
mindennapi életünket lehetetleníti el, hanem a nyilvános beszéd (benne a tu¬
domány eredményeiről szóló tájékoztatás) korlátozásával nehezíti vagy éppen
kizárja a társadalom önmegértését, működési zavarainak néven nevezését és
a megoldás keresését."
Pedig elemi érdeke magának a liberalizmusnak, hogy a jó működését vagy
hosszú távon akár a puszta létét fenyegető magatartásokról lehessen nyíltan
beszélni és ellenük intézkedéseket foganatosítani. Ha például egy csoport a
maga világnézeténél, hagyományainál, szokásainál fogva az átlagosnál haj¬
lamosabb bizonyos bűncselekmények elkövetésére, vagy képtelen a liberális
demokrácia rendjébe való beilleszkedésre (és hosszabb távon akár e rend
puszta fennállását is lehetetlenné teheti), ezt ki kell mondani. Miért lenne
fontosabb e csoport érzékenysége, mint a liberális társadalom fennmaradása?
Ha valaki esetleg elismeri ugyan a fentieket, de a csoport tagjainak , elide¬
geníthetetlen jogaira" vagy , méltóságára" hivatkozik, és csak odáig hajlandó
eljutni, hogy szenveleg a , tragikus és feloldhatatlan konfliktuson”, amely
egyfelől e méltóság és jogok, másfelől a társadalom érdeke között fennáll,
akkor emlékeztetni kell őt arra, hogy a ,kényszerű gyakorlati agnoszticiz¬
mus" korában és bizonyítható , objektív értékek" hiányában senki és semmi
nem tiltja meg nekünk, hogy efféle értékkonfliktusok esetén változtassunk
értékeinken, belássuk, hogy nem lehet mindegyiket következetesen érvényre
juttatni, és a szabadságot, egyenlőséget stb. oly módon és mértékben korlá¬
tozzuk, hogy ne fenyegessék annak a civilizációnak a létét, amely nélkül egy¬
általán nem létezne modern értelemben vett szabadság és egyenlőség. Más
megoldás nincs. Csak magunkra számíthatunk, semmiféle automatizmusban
nem bízhatunk, amely értékeink ad absurdum vitele esetén is megmenti majd
valahogyan a társadalmat." (Az ilyen automatizmus feltételezését szintén
41 Ez a helyzet különösen akkor bizonyulhat végzetesnek, ha egy, a Nyugattal szemben
nyíltan ellenséges, komoly veszélyt jelentő csoport világnézetének vagy életformájának
bírálatát vagy egyszerűen tárgyilagos bemutatását teszik lehetetlenné (pl. , gyűlöletbe¬
szédnek" minősítve) arra való hivatkozással, hogy e csoport érzékenységét sérti már e
bírálat vagy bemutatás puszta ténye is.
Hogyan lehetne pl. abban bízni, hogy a nyugati értékekkel szemben ma ellenséges
(migráns gyökerű) kisebbségek egyszer csak maguktól megváltoznak, és jó európaiakká
12
70