Oldal 70 [70]
OCR
TURGONYI ZOLTÁN műveltségbeli különbségek mérséklése (vagy legalább bizonyos minimális szintű garantálása) is elvben kötelessége lett az államnak. S az utóbbi évtizedekben fokozott hangsúlyt helyeznek a nyilvánosság, a közvélemény, az intézmények stb. semlegessé tételére is az életformák vonatkozásában. Azaz: követeléssé vált egyfajta , megbecsültségbeli" egyenlőség is: hiszen — liberális logika szerint — hiába távolították el a jogi és (részben) az anyagi akadályokat az elől, hogy minden egyes egyén tetszés szerinti életvitelt folytasson (amíg nem sért vele másokat), ha közben az állam még bizonyos életformák követését helyesli, másokét helyteleníti. Ez egyeseket gátolhat a maguk választotta (másokat nem sértő) életforma követésében, hiszen félnek attól, hogy lenézés, megvetés sújtja őket, vagy maga az a tudat is visszatartó erővel hathat, hogy nyilvánosan nem tekintik őket egyenrangúaknak más életformák képviselőivel. Ebből a dolog belső logikájánál fogva adódik az állami diszkrimináció tiltása. Ez is megvalósulóban van napjainkban. De önként adódik, hogy az egyenlő megbecsülés, a bármely (a kárelvet nem sértő) életforma szabadon választható voltának egyenlő érvényesülése útjából a további még meglévő akadályokat is megkísérlik elhárítani. Nemcsak a valamely életforma melletti, ill. elleni nyilvános állami kiállás sértheti ui. a liberálisok szerint az egyenlő törődés elvét, s kelthet olyan kisebbrendűségi érzést az egy bizonyos életformát autonóm módon választókban, hogy végül elállnak szándékuktól, s elfojtják vágyukat. Végső soron a nem-állami intézmények vagy egyszerűen magánszemélyek, ill. a belőlük összeálló közvélemény által nyilvánosan képviselt álláspontot is érezhetik valamely életforma hívei sérelmesnek, elbizonytalanítónak, a maguk választotta értékrend melletti kiállástól eltántorítónak. Ezért, ha a politika még következetesebben akarja érvényesíteni a különböző életformák iránti egyenlő tiszteletet, választhatóságuk egyformán akadálytalanná tételét, a magánszemélyeket és intézményeket is el fogja tiltani a mindenfajta diszkriminációtól. S lehetőség szerint olyan nyilvános teret törekszik létrehozni, ahol egyetlen meghatározott életforma, világnézet, vallás stb. sincs kitüntetett módon jelen, nehogy a többiek negatív diszkriminációt szenvedjenek. (Ennek jegyében illik pl. újabban egyre több angol nyelvű országban a politikusoknak tartózkodniuk karácsony táján mondott beszédeikben a , Christmas" szó használatától, hiszen ez egyértelműen Krisztusra utal, s így sértheti a nem keresztényeket.) [...)] A mondottak egyébként olyan konfliktusokat is eredményeznek, amelyek - legalábbis amíg ragaszkodunk az összes életforma egyenlőségének gondolatához — gyakorlatilag (sőt talán elméletileg is) feloldhatatlanok. Ha a színesbőrűeket zavarja a Mikulás krampuszának feketesége, ha egy vallási kisebbség szemérmetlennek találja a nyugati nők szerinte túlságosan rövid szoknyáját, ha valaki nem tudja elviselni, hogy decemberben az európai, amerikai és ausztráliai városokban nyilvános helyeken a karácsonyra utaló szimbólumok láthatók, ha egyeseket felháborít annak tudata, hogy az iskolai 68
