Seite 67 [67]
Természetjogállam
életet, kreativitást stb. feltételez, másrészt kellő mennyiségű szabad időt,
e két tényező viszont a maga részéről megfelelő gazdasági hátteret kíván.
Mindez viszont nem lehetséges, ha a népesség nem rendelkezik megfelelő
munkaerkölccsel, szorgalommal, önfegyelemmel, kreativitással, műveltség¬
gel, a tudomány műveléséhez szükséges készségekkel stb., sőt a puszta em¬
beri együttélés, a másik egyénnek való közvetlen ártástól történő tartózko¬
dás mint liberális minimum biztosítása is lehetetlenné válik, ha az emberek
képtelenek uralkodni indulataikon, agresszív késztetéseiken. Hagyományos
terminológiával szólva tehát értelmi és erkölcsi erényekkel kell rendelkezni
ahhoz, hogy a liberális társadalom hosszabb távon működőképes legyen.
Ez természetesen tudatosan vállalt perfekcionizmust feltételezne az állam
részéről, határozott kiállást bizonyos életformáknak a többinél értékesebb
volta mellett, amit viszont a semlegesség és a különböző életformák iránti,
tartalmuktól függetlenül kötelező , egyenlő tisztelet" elve lehetetlenné tesz.
Korunk liberalizmusa tehát lényegénél fogva önromboló, hiszen deklarált
elvei alapján tűrnie kell még a társadalom jövője szempontjából káros élet¬
formák tömegessé válását is, lévén hogy a kárelv csak az egyének életét vagy
javait közvetlenül fenyegető veszély esetén engedi meg a szabadság korláto¬
zását. [...]
Természetesen nem csupán a liberális társadalomnak van szüksége tagjai
újratermelésére és erényekkel való ellátására. Belátható, hogy ez minden egy¬
általán emberinek nevezhető társadalom feltétele. Épp ezért korántsem meg¬
lepő, hogy a kötelezően betartandó erkölcs a mai Nyugat kivételével sehol
sem merül ki a kárelv követésében. Mind a nem nyugati civilizációk, mind a
premodern Nyugat erkölcse kettős funkciót tölt be: egyik feladata valóban az
egyének megvédése egymástól (ezt szolgálja a gyilkosság, a lopás, a hazug¬
ság stb. tilalma, vagyis a kárelv érvényesítése), de ugyanilyen fontos a másik
funkció, a társadalom folyamatos és emberhez illő (azaz a puszta vegetálást
meghaladó, a sajátosan emberi szükségletek legalább minimális jelenlétét
lehetővé tevő) létezésének biztosítása, amit, röviden szólva, akár a — hagyo¬
mányos értelemben vett — közjóról való gondoskodással is azonosíthatunk.
Ide tartozik a családot, a szexualitást szabályozó normák elismertségének
fenntartása, az erények elsajátításának kötelessége, de a korábbi generációk
által alkotott tárgyiasulások védelme és továbbadása is. S ide tartozik az em¬
beri lét természeti feltételeinek (az ökológiai egyensúlynak, a nyersanyag- és
energiaforrásoknak) a megőrzése is. Ez utóbbi szempont csak mostanában
tudatosult. Igaz, a Nyugat az erkölcs második funkciójának legalább ebben
a negyedikként említett vonatkozásában [...] már biztosan fel tud mutatni
valamit, hiszen e téma meglehetősen sűrűn szerepel a nyilvánosságban, te¬
hát tudatában vannak súlyának. Ám egyrészt ettől még nem szűnik meg a
nyugati népesség vészes fogyásából (és más területek túlnépesedéséből) eredő
probléma, másrészt [...] a ,zöld" mozgalmak egy része még csak nem is az
65