Oldal 66 [66]
OCR
TURGONYI ZOLTÁN nem lesz, aki játsszon ezeket követve. Nem ellenérv, hogy a nem nyugati világ népességfeleslege majd pótolja a hiányt, mert a bevándorlók nagy része, ahogy ez napjainkban a , párhuzamos társadalmak" létezéséből már nyilvánvaló, nem a liberális játékszabályok szerint kíván játszani, s jelenlétük újabb problémákat teremt. [...] IA] Feinberg gondolatkísérletében leírtakhoz nagyon hasonló próbálkozások is léteznek már valóságosan. Évtizedek óta működik például a nyugati világban a Voluntary Human Extinction Movement (Mozgalom az Ember Önkéntes Kihalásáért), amelynek, mint neve is mutatja, deklarált célja az emberi faj megszüntetése, a gyermeknemzésről való teljes lemondás által, természetesen szigorúan önkéntes alapon, hogy ily módon védjük a bioszférát, amelyre fajunk kártékony hatással van. E mozgalom legálisan működhet, propagandát fejthet ki, tagokat toborozhat magának. Ez annak nyílt beismerése, sőt közvetett deklarálása a nyugati társadalom és annak felelős vezetői által, hogy az autonómia, a szabad értékrendválasztás joga előbbre való a társadalom jövőjénél. Itt már magának az emberiségnek a léte is csupán , fakultatív" érték, egy a különböző lehetséges életformákhoz tartozó értékek közül, s a bevallottan a társadalom elpusztításán fáradozóknak ugyanannyi megbecsülés jár, mint azoknak, akik szeretnék fenntartani fajunk létezését. [...] Mindeközben persze [...] a nyugati világ jelenlegi irányítói láthatóan megvédendőnek tekintik az emberiség jövőjét, hiszen — szerintünk is helyesen — foglalkoznak a környezetvédelmi problémákkal, olyan intézményeket hoznak létre, mint ,a jövő generációk jogainak biztosa", és így tovább. Ám mégiscsak zavarba ejtő, hogy ezzel egyidejűleg működni engedik az emberiség megszüntetését sürgető mozgalmakat, hiszen ezek akár sikeresek is lehetnek, vagyis végül tényleg elfogyunk. Nyilván úgy gondolják, hogy az efféle mozgalmak mindig kisebbségben maradnak, betiltásuk ezért indokolatlan, engedélyezésük pedig amúgy is jobban megfelel a liberalizmus szellemének. Kérdés azonban, hogy milyen alapon lehetünk annyira biztosak e mozgalmak sikertelenségében. (Alább hamarosan látni fogjuk, hogy erre semmiféle biztosíték nincs, ha komolyan vesszük a módszertani dezantropocentrizmust, amely pedig a maga részéről éppen a liberalizmus elméleti hátterének részét képező , kényszerű gyakorlati agnoszticizmus" és módszertani ateizmus folyománya.) A posztmodern liberális társadalom tehát saját elveinél fogva védtelen annak veszélyével szemben, hogy egyik központi értékének, a szabadságnak elfogynak az alanyai. De ugyanilyen védtelen a szabadság zárgyainak vonatkozásában is. Az autonómia tényleges érvényesüléséhez nyilvánvalóan szükséges ui. az adott társadalomban lehetséges tevékenységformák bizonyos választéka." Ez pedig egyrészt virágzó és gazdag, komplex szellemi 7 Kis János: Az állam semlegessége. Atlantisz, Budapest, 1997, 57. 64
