Oldal 66 [66]
TURGONYI ZOLTÁN
nem lesz, aki játsszon ezeket követve. Nem ellenérv, hogy a nem nyugati
világ népességfeleslege majd pótolja a hiányt, mert a bevándorlók nagy része,
ahogy ez napjainkban a , párhuzamos társadalmak" létezéséből már nyilván¬
való, nem a liberális játékszabályok szerint kíván játszani, s jelenlétük újabb
problémákat teremt. [...]
IA] Feinberg gondolatkísérletében leírtakhoz nagyon hasonló próbálko¬
zások is léteznek már valóságosan. Évtizedek óta működik például a nyugati
világban a Voluntary Human Extinction Movement (Mozgalom az Ember
Önkéntes Kihalásáért), amelynek, mint neve is mutatja, deklarált célja az
emberi faj megszüntetése, a gyermeknemzésről való teljes lemondás által,
természetesen szigorúan önkéntes alapon, hogy ily módon védjük a bioszfé¬
rát, amelyre fajunk kártékony hatással van. E mozgalom legálisan működhet,
propagandát fejthet ki, tagokat toborozhat magának. Ez annak nyílt beisme¬
rése, sőt közvetett deklarálása a nyugati társadalom és annak felelős vezetői
által, hogy az autonómia, a szabad értékrendválasztás joga előbbre való a
társadalom jövőjénél. Itt már magának az emberiségnek a léte is csupán , fa¬
kultatív" érték, egy a különböző lehetséges életformákhoz tartozó értékek
közül, s a bevallottan a társadalom elpusztításán fáradozóknak ugyanannyi
megbecsülés jár, mint azoknak, akik szeretnék fenntartani fajunk létezését.
[...] Mindeközben persze [...] a nyugati világ jelenlegi irányítói láthatóan
megvédendőnek tekintik az emberiség jövőjét, hiszen — szerintünk is helye¬
sen — foglalkoznak a környezetvédelmi problémákkal, olyan intézményeket
hoznak létre, mint ,a jövő generációk jogainak biztosa", és így tovább. Ám
mégiscsak zavarba ejtő, hogy ezzel egyidejűleg működni engedik az em¬
beriség megszüntetését sürgető mozgalmakat, hiszen ezek akár sikeresek
is lehetnek, vagyis végül tényleg elfogyunk. Nyilván úgy gondolják, hogy
az efféle mozgalmak mindig kisebbségben maradnak, betiltásuk ezért in¬
dokolatlan, engedélyezésük pedig amúgy is jobban megfelel a liberalizmus
szellemének. Kérdés azonban, hogy milyen alapon lehetünk annyira biztosak
e mozgalmak sikertelenségében. (Alább hamarosan látni fogjuk, hogy erre
semmiféle biztosíték nincs, ha komolyan vesszük a módszertani dezantropo¬
centrizmust, amely pedig a maga részéről éppen a liberalizmus elméleti hát¬
terének részét képező , kényszerű gyakorlati agnoszticizmus" és módszertani
ateizmus folyománya.)
A posztmodern liberális társadalom tehát saját elveinél fogva védtelen
annak veszélyével szemben, hogy egyik központi értékének, a szabadság¬
nak elfogynak az alanyai. De ugyanilyen védtelen a szabadság zárgyainak
vonatkozásában is. Az autonómia tényleges érvényesüléséhez nyilvánvalóan
szükséges ui. az adott társadalomban lehetséges tevékenységformák bizo¬
nyos választéka." Ez pedig egyrészt virágzó és gazdag, komplex szellemi
7 Kis János: Az állam semlegessége. Atlantisz, Budapest, 1997, 57.
64