Korunk liberalizmusának egyik központi értéke az autonómia, amelyen hívei
az egyén tudatos, kényszermentes életforma választását értik. Csak kevesen
figyelmeztetnek rá, hogy ez korántsem tévesztendő össze azzal az autonó¬
mia-értelmezéssel, amelyet Kant hasznäl. [...]
E mai értelemben vett autonómia jegyében szó szerint mindenfajta élet¬
forma egyaránt megengedett, sőt egyaránt tiszteletre méltó; a régi liberaliz¬
mus több, ma is mértékadónak számító szerzője szerint az egyetlen korláto¬
zást a kárelv (darm principle) képezi, amelynek legismertebb megfogalmazója
John Stuart Mill, de amely, mint később látni fogjuk, lényegében nem más,
mint az ősi , aranyszabály" modern változata. A kárelv szerint mindazt meg¬
tehetjük, amivel más egyénnek nem okozunk kárt, vagy másképpen szólva,
szabadságunk egyetlen korlátja a többi egyén szabadsága." [...)]
Lehet-e a posztmodernitásra épülő mai liberalizmus tartósan egy társa¬
dalom szervező elve? A válasz keresését kezdjük Joel Feinberg egy gondolat¬
kísérletével! Eszerint az emberiség összes jelenleg élő tagja önként egy olyan
vallás hívévé lesz, amely tiltja a gyermeknemzést. Így fajunk természetesen
néhány évtized leforgása alatt kihal. Feinberg szerint mindez az emberi
jogok legcsekélyebb megsértése nélkül, a mai konszenzus szerint teljesen
korrekten és jogszerűen következne be, hiszen nem történne egyéb, mint az,
hogy minden egyes ember élne egy őt születésénél fogva megillető szabad¬
ságjoggal, jelesül a vallásszabadsággal." Magyarán szólva a Nyugat jelenlegi,
egyéni jogokra épülő politikai-erkölcsi paradigmája megadja az elvi lehető¬
séget az emberiség — és ezen belül a magát e paradigmát képviselő liberális
társadalom — megsemmisítésére.
Lehet, hogy e példa spekulatív, de az emberiség egy része, a nyugati vi¬
lág már valóban elindult az önfelszámolás útján, hiszen tömegek döntenek
úgy, élve a szabad életforma-választás jogával, hogy a szexualitást kizárólag
örömforrásnak tekintik, és tudatosan lemondanak a családalapításról, ami¬
nek következménye népességünk vészes fogyása. Az uralkodó konszenzus
szerint megtehetik, hiszen magatartásukkal egyetlen konkrét egyénnek sem
okoznak kárz. Hiába léteznek tehát a liberális játékszabályok, ha előbb-utóbb
> ]J.S. Mill: A szabadsägröl, In J. S. Mill, A szabadsagröl— Haszonelvüseg. Magyar Helikon,
Budapest, 1980, 27, 32-33.
° J. Feinberg: The Rights of Animals and Unborn Generations. In Werhane, Patricia H.
— Gini, A. R. — Ozar, David T. (szerk.): Philosophical issues in Human Rights. Random
House, New York, 1986, 172.