Seite 65 [65]
Természetjogállam
I. rész. A tapintat rémuralma,
avagy a posztmodern liberalizmus
(részletek)
Korunk liberalizmusának egyik központi értéke az autonómia, amelyen hívei
az egyén tudatos, kényszermentes életforma választását értik. Csak kevesen
figyelmeztetnek rá, hogy ez korántsem tévesztendő össze azzal az autonó¬
mia-értelmezéssel, amelyet Kant hasznäl. [...]
E mai értelemben vett autonómia jegyében szó szerint mindenfajta élet¬
forma egyaránt megengedett, sőt egyaránt tiszteletre méltó; a régi liberaliz¬
mus több, ma is mértékadónak számító szerzője szerint az egyetlen korláto¬
zást a kárelv (darm principle) képezi, amelynek legismertebb megfogalmazója
John Stuart Mill, de amely, mint később látni fogjuk, lényegében nem más,
mint az ősi , aranyszabály" modern változata. A kárelv szerint mindazt meg¬
tehetjük, amivel más egyénnek nem okozunk kárt, vagy másképpen szólva,
szabadságunk egyetlen korlátja a többi egyén szabadsága." [...)]
Lehet-e a posztmodernitásra épülő mai liberalizmus tartósan egy társa¬
dalom szervező elve? A válasz keresését kezdjük Joel Feinberg egy gondolat¬
kísérletével! Eszerint az emberiség összes jelenleg élő tagja önként egy olyan
vallás hívévé lesz, amely tiltja a gyermeknemzést. Így fajunk természetesen
néhány évtized leforgása alatt kihal. Feinberg szerint mindez az emberi
jogok legcsekélyebb megsértése nélkül, a mai konszenzus szerint teljesen
korrekten és jogszerűen következne be, hiszen nem történne egyéb, mint az,
hogy minden egyes ember élne egy őt születésénél fogva megillető szabad¬
ságjoggal, jelesül a vallásszabadsággal." Magyarán szólva a Nyugat jelenlegi,
egyéni jogokra épülő politikai-erkölcsi paradigmája megadja az elvi lehető¬
séget az emberiség — és ezen belül a magát e paradigmát képviselő liberális
társadalom — megsemmisítésére.
Lehet, hogy e példa spekulatív, de az emberiség egy része, a nyugati vi¬
lág már valóban elindult az önfelszámolás útján, hiszen tömegek döntenek
úgy, élve a szabad életforma-választás jogával, hogy a szexualitást kizárólag
örömforrásnak tekintik, és tudatosan lemondanak a családalapításról, ami¬
nek következménye népességünk vészes fogyása. Az uralkodó konszenzus
szerint megtehetik, hiszen magatartásukkal egyetlen konkrét egyénnek sem
okoznak kárz. Hiába léteznek tehát a liberális játékszabályok, ha előbb-utóbb
> ]J.S. Mill: A szabadsägröl, In J. S. Mill, A szabadsagröl— Haszonelvüseg. Magyar Helikon,
Budapest, 1980, 27, 32-33.
° J. Feinberg: The Rights of Animals and Unborn Generations. In Werhane, Patricia H.
— Gini, A. R. — Ozar, David T. (szerk.): Philosophical issues in Human Rights. Random
House, New York, 1986, 172.
63