Page 64 [64]
TURGONYI ZOLTÁN
motiválnak bennünket cselekvésre, akkor is, ha tudjuk, hogyan keletkez¬
tek (fel tudjuk tárni vágyaink, céljaink, értékeink kialakulásának történeti,
lélektani stb. gyökereit), s ha tisztában vagyunk azzal, hogy céljaink csak
nekünk fontosak, önmagukban nem értékesek. (Ha tudom, hogy a hagymás
rostélyos nem , objektíve" finom, hanem bizonyos biológiai, kémiai és pszi¬
chés folyamatok összjátéka kelti bennem az íze okozta élvezetet, ez utóbbi
semmivel sem lesz kisebb emiatt!) [...]
fOlkkal vélhető, hogy az emberi társadalom fennmaradása (amelyet az
objektív értékek nemlétének közismertté válása nyomán támadó esetleges
anarchiától féltünk) a legtöbb kortársunk számára érték a maga szubjektív
preferenciái alapján. [...] Aligha változtatnák meg preferenciáikat pusztán
annak hatására, hogy most tőlünk megtudják: a társadalom nem , objektíve"
rendelkezik értékkel, hanem csupán a társadalmat fontosnak tartó emberek
preferencia-rendszerében. A jelen sorok írója is alapvető értéknek tartja az
emberiség fennmaradását, és e tekintetben egyáltalán nem zavarja az a tény,
hogy ez pusztán szubjektív érték. [...] Bízhatunk abban, hogy a ma egymás¬
sal szemben álló politikai táborok mindegyikében túlnyomó többségben
vannak a társadalom tartós létét kívánók, s így ez közös cél lehet, csak a rész¬
letekről, különösen a cél szolgálatához szükséges eszközök kiválasztásáról és
az objektív valóság mindeközben figyelembe veendő oksági összefüggéseiről
kell vitatkoznunk. [...]
Lássuk egy kicsit részletesebben, mit is értünk az emberiség fennma¬
radásán! Az első, amit hangsúlyoznunk kell: nem egy merőben biológiai
értelemben vett fajfenntartásra gondolunk. E tekintetben is számíthatunk a
túlnyomó többség egyetértésére: aligha akarnak túl sokan a puszta vegetálás
szintjén létezni. Az emberi faj mint emberi faj fenntartása a célunk, tehát azt
kívánjuk, hogy a lét- és fajfenntartás mellett sajátosan emberi szükségletei is
legyenek, s hogy mindezeket (a táplálkozást és a szexuális tevékenységet is
beleértve) szintén sajátosan emberi formában végzett cselekvésekkel elégítse
ki, mindeközben kultúrát építve maga köré, egyre nagyobb mértékben raci¬
onális ellenőrzése alatt tartva a világot (benne önmagát is: saját pillanatnyi
belső impulzusain is meg kell tanulnia uralkodni, distanciát tartani tőlük,
önfegyelme által alárendelni őket a hosszabb távú céloknak). E racionális
uralom (amely csak az objektív valóság mind mélyebb ismeretére épülhet)
különösen fontos, hiszen módszertani dezantropocentrizmusunk tudatosítja
bennünk, hogy csak magunkra számíthatunk, semmi alapunk arra, hogy
a világban emberre szabott automatizmusok működését feltételezzük. [...)]
62