E kötet! különös címe némi kommentárt igényel, bár remélhetőleg nyilván¬
való, hogy egy szójátékkal állunk szemben: összevontam a „termeszetjog” es a
,jogállam" kifejezéseket. [...] [Ollyan államot kívánok a , természetjogállam"
kifejezéssel jelölni és egyúttal népszerűsíteni, amelyben az alkotmány szere¬
pét a természetjog tölti be.? Az ilyen állam eszméjének tulajdonképpen nem
volna szabad meglepőnek lennie, hiszen a természetjog egyik hagyományos
funkciója az európai etikai, jogi és politikai gondolkodásban éppen az, hogy
a tételes jog számára mérceként szolgáljon. Ma azonban alig-alig emlegetik
a politikai életben a természetjog fogalmát, s korunk átlagembere már nem
is nagyon érti e kifejezés jelentését. [...]
Ma I...] az a meggyőződés uralkodik a nyugati világban, hogy Isten léte
nem bizonyítható kényszerítő erővel. [...] A liberalizmushoz — amely éppen
a klasszikus metafizika (s benne az Isten létezésének bizonyítására törekvő
természetes teológia) válságba kerülésével párhuzamosan alakult ki — [...] il¬
lik ez a megközelítés, hiszen az életformák és eszmék pluralizmusának egyik
szokásos indoka éppen az, hogy a végső világnézeti kérdésekre nem adható
általános érvényű, mindenki számára elfogadható racionális válasz, s hogy
ennek megfelelően a mai közéleti vitákban csak ún. publikus érveknek van
helyük, tehát olyanoknak, amelyek csak bárki számára világnézetétől füg¬
getlenül megérthető és elfogadható ismereteket tételeznek föl, s nem kíván¬
nak semmilyen értelemben vett , megtérést".? Ez másképpen szólva egyfajta
Kiadó, Budapest, 2021.
Itt jegyzem meg, hogy a jelen kötetben — szokásomhoz híven — a ,természetjog” szôt a
,természeti törvény" és a ,természetes erkölcsi törvény" kifejezésekével azonos értelem¬
ben használom.
A publikus érv fogalmáról Id. pl. Kis János: Az állam morális semlegességéről. In Lu¬
dassy Maria (szerk.): Mordl és politika hatérén. ELTE BTK Filozófiai Posztgraduális
Központja, Budapest, 1994, 162.