Oldal 47 [47]
OCR
Bevezetés az etika alapjaiba A kapcsolatok Az eredményességhez azonban nem elég csak a személyes tudás és akarat. Szükség van arra is, hogy az illeszkedjen a közösség elvárásrendszerébe, a többi ember fogadja azt el, és tegye mások számára is érzékelhetővé; más szóval tegye hallhatóvá. Fogadja be, hangosítsa ki, erősítse fel a mi üzeneteinket. Ehhez van szükség a megfelelő kapcsolati hálók felismerésére és az azokba való illeszkedésre, nemcsak az itt és most, hanem a múlt, a történelem vonatkozásában is. Ezek a kapcsolati rendszerek teszik lehetővé azt is, hogy a jövőre is hatással lehessünk. Az erényes élet formálódásában tehát megkerülhetetlen a szerepe a közösségnek is. A szerencse Az eleai Zénón akkor mondta ki a filozófiatörténet egyik legjelentősebb mondatát, miközben éppen halálra zúzták egy mozsár fenekén: , Az életben az erény önmagában nem elég, kell hozzá a sors kegye, a szerencse." Hiába minden egyéni és kollektív törekvésünk, a véletlen, a sors, a szerencse vagy annak hiánya mindent felülírhat. Ez a legfontosabb tanulság. Ugyan Fortuna az erőseknek kedvez (ahogy Machiavelli is megállapítja), de az ember nem lehet mindig erős. A felsőbbrendű ember nem jött létre (talán megfagyott Sztálingrädnäl). Igy tehät nem marad más hátra, mint hogy megbarátkozzunk a gondolattal: az ember tudásában hiányos, akaratában gyenge és kapcsolataiban ellenségeskedő. Ezen a ponton véget is érhetne az etika tanulmányozása, mint hiábavaló tevékenység. Hogy ez mégsem így van, az csak annak köszönhető, hogy amint felismeri az ember a végességét, a tehetetlenségét, felismerheti azt is, hogy mégsem véletlenül és feleslegesen van a létbe vetve. Ebben a felismerésben egyszerre van jelen az ember természetének végessége és az őt megtartó, cselekvésre indító isteni szeretet végtelensége (gratia supponit naturam). Ez az a pillanat, amikor a szerencsének más neve lesz: kegyelem. De ez már egy másik történet. 45
