Oldal 47 [47]
Bevezetés az etika alapjaiba
A kapcsolatok
Az eredményességhez azonban nem elég csak a személyes tudás és akarat.
Szükség van arra is, hogy az illeszkedjen a közösség elvárásrendszerébe, a
többi ember fogadja azt el, és tegye mások számára is érzékelhetővé; más
szóval tegye hallhatóvá. Fogadja be, hangosítsa ki, erősítse fel a mi üzene¬
teinket. Ehhez van szükség a megfelelő kapcsolati hálók felismerésére és az
azokba való illeszkedésre, nemcsak az itt és most, hanem a múlt, a történelem
vonatkozásában is. Ezek a kapcsolati rendszerek teszik lehetővé azt is, hogy
a jövőre is hatással lehessünk. Az erényes élet formálódásában tehát megke¬
rülhetetlen a szerepe a közösségnek is.
A szerencse
Az eleai Zénón akkor mondta ki a filozófiatörténet egyik legjelentősebb
mondatát, miközben éppen halálra zúzták egy mozsár fenekén: , Az életben
az erény önmagában nem elég, kell hozzá a sors kegye, a szerencse." Hiába
minden egyéni és kollektív törekvésünk, a véletlen, a sors, a szerencse vagy an¬
nak hiánya mindent felülírhat. Ez a legfontosabb tanulság. Ugyan Fortuna az
erőseknek kedvez (ahogy Machiavelli is megállapítja), de az ember nem lehet
mindig erős. A felsőbbrendű ember nem jött létre (talán megfagyott Sztá¬
lingrädnäl). Igy tehät nem marad más hátra, mint hogy megbarátkozzunk a
gondolattal: az ember tudásában hiányos, akaratában gyenge és kapcsolataiban
ellenségeskedő. Ezen a ponton véget is érhetne az etika tanulmányozása, mint
hiábavaló tevékenység. Hogy ez mégsem így van, az csak annak köszönhető,
hogy amint felismeri az ember a végességét, a tehetetlenségét, felismerheti
azt is, hogy mégsem véletlenül és feleslegesen van a létbe vetve. Ebben a
felismerésben egyszerre van jelen az ember természetének végessége és az
őt megtartó, cselekvésre indító isteni szeretet végtelensége (gratia supponit
naturam). Ez az a pillanat, amikor a szerencsének más neve lesz: kegyelem.
De ez már egy másik történet.
45