Mivel az egyének jellemzően nincsenek tisztában a tudatlanságukkal (ezt
legalább Szókratész óta tudjuk), ezért magabiztosan foglalnak állást egy
olyan kérdésben, amelyben azt felelősen nem tehetnék meg. Pontosan emiatt
lenne különleges felelőssége részben a politikának (hogy felelős döntéseket
hozzon), részben pedig emiatt van szükség az etikára, amelynek alaptétele,
hogy , tudom, hogy semmit sem tudok".
Mindez azonban nagyon bonyolult és komplex rendszerré áll össze,
amelyben segíthet kiigazodni, ha a jövő generációi ismét hallanak az etikáról.
Az emberi lét (személyes és kollektív értelemben) folyamatnak tekinthető,
amelynek van bemenete, kimenete, ill. a kettő között tevékenységek zajlanak.
A folyamat meghatározása: a rendelkezésre álló bemeneti fizikai és szellemi
(logikai) adottságok, melyek a tevékenységek révén egymással állandó álla¬
potváltozásokban megvalósuló módon függnek össze. A folyamat dinami¬
kusan csatolt, több elemű, de folyamatonként egyedi és zárt rendszert alkot.
Az emberi élet folyamatát a normák segítségével szabályozzuk. Ahogy már
jeleztük, ezek közül nagyon fontos az etika szabályozási rendje. Első lépés¬
ben válasszuk külön az emberi létet mint személyes és mint kollektív szinten
megvalósuló folyamatot. A kollektív létet a múltra vonatkozóan jellemzően
a történelem segítségével írhatjuk le. A kollektív lét stratégiai meghatározása,
a jövőkép felvázolása legkonkrétabb formában talán a kereszténységben jelenik
meg, ahol Isten országának elérése a cél. Ezt a célt szekularizálták a modern
államelméletek , amelyek szerint a mennyek országa már itt a földön, kizárólag
az emberi tevékenység (szellemi és anyagi) segítségével is megvalósítható.
Napjainkra ezek az illúziók kifulladni látszanak, az egyetlen reálisnak tűnő
cél az emberiség számára — egyes történetfilozófusok szerint —, hogy minél
később pusztítsa el önmagát. Mindez azonban - a folyamat kimeneteként —
nem túl biztató.
Fontos tisztában lenni azzal a ténnyel, hogy az egyéni élet mint folyamat
számára jelentős bemeneti adat a történelmi beágyazódottságból fakadó
adottságok összessége. Az ember semmilyen módon sem értelmezheti ön¬
magát a kollektív történelmi adottságai nélkül. Ezekre a bemeneti adottsá¬
gokra támaszkodva alakítható az egyéni élet, amely tevékenységei számára
szintén elengedhetetlen a célképzet tudatosítása, továbbá annak felismerése,
hogy az egyéni tevékenységek a jövő társadalmi adatainak az alkotói lesz¬
nek. Ez lehet az alapja az egyéni társadalmi felelősségnek. Megjelenik ezzel
együtt a személyes felelősség is, amelynek lényege, hogy az egyén a tevékeny¬
ségei során, a számára nyitva álló időhorizonton a benne rejlő lehetőségekből
a legtöbbet valósítsa meg. Az egyéni létben az értékteremtés nem más, mint