OCR
BIRHER NÁNDOR működőképes etikai alapok lerakásában. Igenis fontos, hogy , békeidőkben" felkészüljünk arra, hogy meg tudjuk határozni, kik vagyunk mi, ki vagyok én a ,háborúkban". Az erkölcs (és a vallás) a jövőbe lát. De már itt a jelenben tudni kell használni ennek a jövőbelátásnak a képességét, mert ha nem tesszük, akkor nagy bajban leszünk szükség idején. Ahhoz, hogy a Covid-időszakban a katonák és a rendőrök hatékonyak tudjanak lenni, szükség van arra, hogy legyen világos alaptörvény, legyen nemzettudat, legyen szociális érzékenység, legyen testi felkészültség és így tovább. Mindezt pedig még a baj előtt kell létrehozni. Az etika (és a vallás) az a ,sziklaalap", amire tényleg lehet építeni. Minden más homok csupán. Konkrét kérdésként vetődik fel: ki és mennyiben lehet jogosult arra, hogy a közösség érdekében egyéni érdekeket korlátozzon? Alapvetően ez az állam, ill. kisebb helyi közösségek — beleértve a családokat is — joga volt. Mit kezdünk napjainkban azzal a ténnyel, hogy a Covid-járvány idején a tömeges védőoltás akadályozhatná meg (nagy valószínűséggel) a járvány további terjedését? Elő lehet-e írni a kötelező védőoltást? A helyzet sajátos, hiszen hazánkban egyes védőoltások beadása csecsemő- és kisgyermekkorban kötelező. Mégis, a világjárvány megállításához szükséges oltás általánosan kötelezővé tétele még csak nem is vált politikai diskurzussá. A nagyarányú választópolgári ellenállás ugyanis politikai kudarchoz vezetne (nagy valószinüseggel). Pontosan emiatt lenne szükséges az egyének erkölcsi nevelése, a közösségért vállalt felelősség fontosságának megismertetése. Úgy tűnik azonban, hogy ennek a szociális, jó értelemben vett kollektivista gyndolkodásnak nincsenek meg az alapjai. Részben talán amiatt, mert a szocialista kollektivista etika hiteltelenítette ezt. Mindez természetesen a közösség egészére jelent majd hátrányt (evolúciós tévút), hiszen csak közösségi akciókkal (nagyarányú oltottság) lehet a járvány miatti megbetegedést és halálozást csökkenteni. Pillanatnyilag (mivel ahogy mondottuk, az etika előre, a jog pedig utólag szabályoz) csak azt tudjuk elképzelni, hogy ha annyira súlyos lesz a helyzet, akkor jogi szankciókat fognak fűzni az oltatlansághoz. Ez azonban már nem fog segíteni azokon, akik a felelőtlenek, tudatlanok miatt kerülnek lélegeztetőgépre. Mindennek az az alapja, hogy az egyén jellemzően tudatlan, ill. nem képes a valószínűség fogalmát helyesen kezelni. Az egyének többségének fogalma sincs azokról a természettudományos felismerésekről, amelyek egy terápiás, prevenciós módszer mögött állnak. Még kevésbé értik meg, hogy a természettudomány kijelentései mindig magukban hordozzák a megcáfolhatóság és a tévedés lehetőségét. Ezen okok miatt azután a kommunikáció szintjén gyorsan a kivételből lesz a fő szabály, az egyediből az általános, a ritka hibából az alapeset. 40