Oldal 42 [42]
BIRHER NÁNDOR
működőképes etikai alapok lerakásában. Igenis fontos, hogy , békeidőkben"
felkészüljünk arra, hogy meg tudjuk határozni, kik vagyunk mi, ki vagyok
én a ,háborúkban".
Az erkölcs (és a vallás) a jövőbe lát. De már itt a jelenben tudni kell hasz¬
nálni ennek a jövőbelátásnak a képességét, mert ha nem tesszük, akkor nagy
bajban leszünk szükség idején. Ahhoz, hogy a Covid-időszakban a katonák
és a rendőrök hatékonyak tudjanak lenni, szükség van arra, hogy legyen vi¬
lágos alaptörvény, legyen nemzettudat, legyen szociális érzékenység, legyen
testi felkészültség és így tovább. Mindezt pedig még a baj előtt kell létrehoz¬
ni. Az etika (és a vallás) az a ,sziklaalap", amire tényleg lehet építeni. Minden
más homok csupán.
Konkrét kérdésként vetődik fel: ki és mennyiben lehet jogosult arra, hogy
a közösség érdekében egyéni érdekeket korlátozzon? Alapvetően ez az ál¬
lam, ill. kisebb helyi közösségek — beleértve a családokat is — joga volt. Mit
kezdünk napjainkban azzal a ténnyel, hogy a Covid-járvány idején a töme¬
ges védőoltás akadályozhatná meg (nagy valószínűséggel) a járvány további
terjedését? Elő lehet-e írni a kötelező védőoltást? A helyzet sajátos, hiszen
hazánkban egyes védőoltások beadása csecsemő- és kisgyermekkorban kö¬
telező. Mégis, a világjárvány megállításához szükséges oltás általánosan
kötelezővé tétele még csak nem is vált politikai diskurzussá. A nagyarányú
választópolgári ellenállás ugyanis politikai kudarchoz vezetne (nagy való¬
szinüseggel).
Pontosan emiatt lenne szükséges az egyének erkölcsi nevelése, a közös¬
ségért vállalt felelősség fontosságának megismertetése. Úgy tűnik azonban,
hogy ennek a szociális, jó értelemben vett kollektivista gyndolkodásnak nin¬
csenek meg az alapjai. Részben talán amiatt, mert a szocialista kollektivista
etika hiteltelenítette ezt. Mindez természetesen a közösség egészére jelent
majd hátrányt (evolúciós tévút), hiszen csak közösségi akciókkal (nagyarányú
oltottság) lehet a járvány miatti megbetegedést és halálozást csökkenteni.
Pillanatnyilag (mivel ahogy mondottuk, az etika előre, a jog pedig utólag
szabályoz) csak azt tudjuk elképzelni, hogy ha annyira súlyos lesz a helyzet,
akkor jogi szankciókat fognak fűzni az oltatlansághoz. Ez azonban már nem
fog segíteni azokon, akik a felelőtlenek, tudatlanok miatt kerülnek lélegez¬
tetőgépre.
Mindennek az az alapja, hogy az egyén jellemzően tudatlan, ill. nem
képes a valószínűség fogalmát helyesen kezelni. Az egyének többségének
fogalma sincs azokról a természettudományos felismerésekről, amelyek egy
terápiás, prevenciós módszer mögött állnak. Még kevésbé értik meg, hogy
a természettudomány kijelentései mindig magukban hordozzák a megcáfol¬
hatóság és a tévedés lehetőségét. Ezen okok miatt azután a kommunikáció
szintjén gyorsan a kivételből lesz a fő szabály, az egyediből az általános, a
ritka hibából az alapeset.
40