Page 41 [41]
OCR
Bevezetés az etika alapjaiba abortált magzatokat felhasználni, illetve választás lehetősége esetén szabad-e ilyen készítmények mellett dönteni. Szintén ki nem mondott morális kérdés, hogy szabad-e tisztán politikai, gazdasági szempontok alapján dönteni valamely hatóanyag elismeréséről. Vagy lehet-e tömegesen alkalmazni egy kutatásokkal még kellőképpen nem alátámasztott módszert? A vallás kérdését érintette ebben az időszakban az istentiszteletek mellőzésének lehetősége is. Figyelemre méltó volt látni, hogy egy-két példát leszámítva milyen gyorsan lemondtak az emberek az istentiszteletek kollektív formáiról (még a muzulmán vallású hívők is). Még ennél is érdekesebb volt, hogy mennyire hiányoztak az online közös imádságok, ill. mennyire megelőzte a tudományos eredményekre várás a hitnek, ezen belül az imának a szerepét. Ezek az egyébként lényeges diskurzusok nem jelentek meg a napi közbeszédben, így sem a kollektív, sem pedig az egyéni erkölcs kérdését nem igazán érintették. Helyette láttuk viszont a politikai gépezet tökéletesnek tűnő működését szerte a világban. Dobjuk ki tehát az etikát? Sőt, maga a vallás is felesleges a hétköznapi élet szempontjából? A provokatív kérdésre nincs egyszerű válasz. Egészen biztos azonban az, hogy ha már baj van, akkor az ember nem az elvont alapokkal foglalkozik, vagy legalábbis a legritkább esetben épít fel teljes világértelmezési rendszert. Ha valaki a lélegeztetőgépre kerül, akkor — hacsak nem gyakorolta azt be korábban alaposan — nem az imával van elfoglalva, hanem azzal, hogy túlélje, vagy megszűnjenek végre a fájdalmai, akár az élete árán is. Más nem nagyon érdekli. Amikor már baj van, akkor nagyon nehéz erkölcsi rendszereket alkotni. Ilyenkor a jog a legegyszerűbb szabályozó erő. A jog és a kényszer kitart még a legnehezebb helyzetekben is. Az ember élete azonban (legalábbis ez a kijelentés régebben még igaz volt) nem csak a folyamatos, létért vívott küzdelemből áll. A nyugodt idők alkalmasak arra, hogy az ember értelmezze önmagát, a létét vallási és erkölcsi keretek közé helyezze. Ezek azok az időszakok, amelyekben olyan alkotmányt kell alkotni, ami megteremti a jogrendszer hatékony működésének alapjait, valamint olyan erkölcsi rendet kell ,kitermelnie” a közösségeknek, családoknak, államoknak, amely képes a nehéz helyzetekben is iránymutatást adni. Általánosságban megállapíthatjuk: a jog mindig utólag szabályoz, az erkölcs viszont előre lát. Mintha ez az előrelátás hiányozna napjainkban (talán épp amiatt, mert állandó versenyben, háborúban vagyunk magunkkal és a világgal). Az erkölcs feladata lenne, hogy a jövőt vizsgálva, az előre látható veszélyekre felhívja a figyelmet. Mégis meg kell találni az időt és nyugalmat ahhoz, hogy kidolgozzuk a jövőnket megalapozó etikai elvek rendszerét, úgy, hogy ezek az elvek átitassák a mindennapi életet. Ezért lehet szerepe annak, hogy az állam egyes alrendszerei, a politika, a gazdaság, valamint az egyházak vegyenek részt a 39
