Seite 34 [34]
BIRHER NÁNDOR
állna, hogy a modern társadalmakban képesek lennénk világosan elkülö¬
níteni az etikai, jogi, vallási feladatokat és normákat, és egyúttal képesek
lennénk arra is, hogy ezen normarendek között a kapcsolódási lehetőségeket
(párbeszéd és megosztott döntési kompetenciák) megteremtsük. A gyakor¬
latból tudjuk, hogy valószínűleg már az etika szakértői csoportjának létre¬
hozásánál nagy erővel jelennének meg a csoport funkcióját torzító gazdasági
és politikai érdekek.
Mégsem teljesen lehetetlen az, amit az imént leírtunk, hiszen — ha nem is
pontosan ebben a formában, de — a katolikus szociális tanítás is az itt leírtak¬
hoz hasonló etikai útmutató kíván lenni. Más kérdés, hogy itt sem történik
meg a normarendek világos elválasztása, éppen ezért a katolikus szociális
tanítással kapcsolatban is sok a kérdés. Hogyan kell értelmezni a sorait?
Előírásként? Tanácsként? Vallási parancsként? Különösen nehéz a kérdés
megválaszolása annak, aki nem katolikus, vagy történetesen az, de nem
kellően jártas az egyházi jogi szabályozás területén. Ezzel együtt a katolikus
szociális tanítás mind a mai napig megpróbál erkölcsi iránymutató lenni. Így
volt ez már a marxista ideológia és etika ébredése óta — némi fáziskéséssel.
Mégis olyan alapvető igazságok kerültek megfogalmazásra, amelyeket a tár¬
sadalom ugyan jellemzően figyelmen kívül hagyott, ám később ezt megbán¬
ta. Gondoljunk csak a kommunizmus vagy a fasizmus kritikájára a második
világháború előtt, vagy napjainkban a fenntarthatóság kérdésére.
Ugy tűnik, hogy a legutóbbi időkben - részben erre a társadalmi tanításra
alapozva, kiváltképpen a teremtésvédelem területén — megindult egy globa¬
lis, vallási párbeszédet célul tűző mozgalom. Ez alkalmas lehet arra, hogy a
vallások normarendjeit lépésről lépésre a lehetőségekhez mérten összehan¬
golja az alapvető béke érdekében.
Az etika területén azonban még nem látszanak ezek a mozgások. Meg¬
győződésünk, hogy a jogászoknak is kiemelten fontos szerepe lehet abban,
hogy a megfelelő társadalmi struktúrák mentén kialakuljanak azok a cso¬
portok, amelyek a társadalom egésze számára tudnak alapvető (erkölcsi)
igazságokat megfogalmazni. Ez részben már teljesül a felsőbb bíróságok
(alkotmánybíróságok) megalakulásával, esetükben azonban még nagyon
gyakran összemosódik a jogi és az erkölcsi érvelésmód. Ha kifejezetten az
etikával foglalkozó önálló fórumok nem is jöhetnek létre, az minimumköve¬
telménynek számít, hogy a felsőbb bíróságok képesek legyenek (jelen körül¬
mények között) a saját etikai feladatukat helyesen értelmezni. Erről írtunk
részletesebben az Értékalapú (közJigazgatás című kötetben.
32