Oldal 33 [33]
OCR
Bevezetés az etika alapjaiba Ami nem sikerült A felvilágosodás alapelve, Inmanuel Kant definíciója szerint, hogy az egyén kilábalt a saját maga okozta kiskorúságból, mer gondolkodni, megszabadult az egyház és a fejedelmek gyámsága alól. A vallás normákat megállapító helyét átveheti a józan belátás, a kategorikus imperatívusz, az akaratnak az a maximája, amelyik kiállja az egyetemesség próbáját. A felvilágosodás idealista álma hatalmas hangsúlyt helyezett az ember józan belátására, a filozófiára, az etikára. (Egyébként innen vette a marxizmus is a hangsúlyos - és téves — etikai alapállását.) A probléma viszont az volt, hogy az etikummal együtt a felvilágosult ember nem vállalta a Scheler által megfogalmazott morális előfeltételeket: a szeretetet, az alázatot és az önuralmat, így lejáratta az etikát is. Ennek az lett a következménye, hogy a társadalomtudományok és a jogtudomány a saját részleges, módszeresen és tematikusan redukált világából kiindulva próbálta meg értelmezni a valóságot. Mindez a Böckenförde által leírt paradoxon szerint a következőt jelenti: a modern liberális társadalom a működéséhez olyan erkölcs érvényesülését előfeltételezi, amelyet nem írhat elő, mert akkor már nem volna liberális. Ennek a circulus vifiosus-nak lett a következménye a fenntarthatóság teljes elvesztése, jog, erkölcs és vallás egyre erősödő konfliktusa. Az erkölcs elvesztése a közösség önazonosságának elvesztéséhez vezetett. Ez pedig a közösség fennmaradásának lehetőségét ásta alá. Minden állam (mint a közösségi identitás egyik markáns meghatározója) kötelessége, hogy gondoskodjon a scheleri értelemben vett erkölcshöz való visszatérés támogatásáról. Nem pótcselekvésre, etikai kódexekre van tehát szükség, hanem a lényeglátáshoz való visszatérésre. Hogy mindez hogyan történhet? Két alapvető út járható. Az egyik a posztmodern rendszerelmélet alapgondolata: egyszerűsítés, általánosítás, sokszorosítás, azaz az etikai tartalmakat leegyszerűsítve minden lehetséges fórumon keresztül kommunikálni kell. Ennek a módszernek az egyik legnagyobb problémája (az egyszerűsítésen túl), hogy mi legyen az a tartalom, amelyet leegyszerűsítve kommunikálunk. Jellemzően az imént vázolt módszer a populista ideológiák terjesztésének módszere, azonban jól látható, hogy azokban viszonylag kevés az etikai elem (hacsak a leegyszerűsített nacionalizmust vagy más ideológiát nem tartjuk annak). A másik út hasonlóan nehéz. Létre kellene hogy jöjjön egy olyan, az etika (filozófia) mint tudomány területén jártas szakemberekből álló csoport, amelyik képes arra, hogy önállóan megalapozott etikai véleményeket fogalmazzon meg, és ezzel egyidejűleg érdemes is arra, hogy meghallgassák, sőt ténylegesen meg is hallgatják és figyelembe is veszik a véleményüket. A , bölcseknek” ez a tanacsa természetesen már működött egyes korai kultúrákban, azonban a funkciójuk sohasem volt tisztán etikai funkció. Az újdonság abban 31
