Oldal 33 [33]
Bevezetés az etika alapjaiba
Ami nem sikerült
A felvilágosodás alapelve, Inmanuel Kant definíciója szerint, hogy az egyén
kilábalt a saját maga okozta kiskorúságból, mer gondolkodni, megszabadult
az egyház és a fejedelmek gyámsága alól. A vallás normákat megállapító
helyét átveheti a józan belátás, a kategorikus imperatívusz, az akaratnak az a
maximája, amelyik kiállja az egyetemesség próbáját.
A felvilágosodás idealista álma hatalmas hangsúlyt helyezett az ember jó¬
zan belátására, a filozófiára, az etikára. (Egyébként innen vette a marxizmus
is a hangsúlyos - és téves — etikai alapállását.) A probléma viszont az volt, hogy
az etikummal együtt a felvilágosult ember nem vállalta a Scheler által meg¬
fogalmazott morális előfeltételeket: a szeretetet, az alázatot és az önuralmat,
így lejáratta az etikát is. Ennek az lett a következménye, hogy a társadalom¬
tudományok és a jogtudomány a saját részleges, módszeresen és tematikusan
redukált világából kiindulva próbálta meg értelmezni a valóságot.
Mindez a Böckenförde által leírt paradoxon szerint a következőt jelenti:
a modern liberális társadalom a működéséhez olyan erkölcs érvényesülését
előfeltételezi, amelyet nem írhat elő, mert akkor már nem volna liberális.
Ennek a circulus vifiosus-nak lett a következménye a fenntarthatóság teljes
elvesztése, jog, erkölcs és vallás egyre erősödő konfliktusa. Az erkölcs elvesz¬
tése a közösség önazonosságának elvesztéséhez vezetett. Ez pedig a közösség
fennmaradásának lehetőségét ásta alá.
Minden állam (mint a közösségi identitás egyik markáns meghatározója)
kötelessége, hogy gondoskodjon a scheleri értelemben vett erkölcshöz való
visszatérés támogatásáról. Nem pótcselekvésre, etikai kódexekre van tehát
szükség, hanem a lényeglátáshoz való visszatérésre. Hogy mindez hogyan
történhet? Két alapvető út járható.
Az egyik a posztmodern rendszerelmélet alapgondolata: egyszerűsítés,
általánosítás, sokszorosítás, azaz az etikai tartalmakat leegyszerűsítve min¬
den lehetséges fórumon keresztül kommunikálni kell. Ennek a módszernek
az egyik legnagyobb problémája (az egyszerűsítésen túl), hogy mi legyen az
a tartalom, amelyet leegyszerűsítve kommunikálunk. Jellemzően az imént
vázolt módszer a populista ideológiák terjesztésének módszere, azonban jól
látható, hogy azokban viszonylag kevés az etikai elem (hacsak a leegyszerű¬
sített nacionalizmust vagy más ideológiát nem tartjuk annak).
A másik út hasonlóan nehéz. Létre kellene hogy jöjjön egy olyan, az eti¬
ka (filozófia) mint tudomány területén jártas szakemberekből álló csoport,
amelyik képes arra, hogy önállóan megalapozott etikai véleményeket fogal¬
mazzon meg, és ezzel egyidejűleg érdemes is arra, hogy meghallgassák, sőt
ténylegesen meg is hallgatják és figyelembe is veszik a véleményüket. A , böl¬
cseknek” ez a tanacsa természetesen már működött egyes korai kultúrákban,
azonban a funkciójuk sohasem volt tisztán etikai funkció. Az újdonság abban
31