OCR
Bevezetés az etika alapjaiba 3. A »testileg« adott és a testileg megalapozottként megélt élet, a természetes érzéki észlelést feltételező, ösztönös késztetéseinek targyiasitasa, amely legelőször is az önuralom által lehetséges." Ezek a morális aktusok azok, amelyeknek együttes megléte vezethet oda, hogy az ember a , létrelativitásból" az abszolút létre való irányultságig juthasson. A szeretet, az alázat és az önuralom az, amely az emberi gondolkodást túlemelheti a saját viszonylagosságán. „A szeretet, az aktusok teljes szövedékének magva és lelke az abszolút lét iränyába vezet bennünket. Kivezet minket a létünkhöz relatív tárgyak köréből. Az alázatviszony átvezet minket az esetleges létezésből (és a lét minden olyan formájából és összefüggéséből, amely ebbe a szférába tartozik) a lényeg, a világ tiszta minőségének körébe. Az önuralom elvezet az inadekvát tárgyról alkotott és (a legszélsőbb esetben) valamely szimbolikus forma által hordozott egyértelmű véleménytől a telítettség 0 fokától a szemlélő ismeret teljes adekvációjáig." A természettudomány (és a jogtudomány) sohasem képes pontosan megérteni a lényeget, csak feltételezi (jó esetben) a lényegismeretet, hiszen mindenütt csak természeti vagy a jogban rögzített összefüggéseket és törvényeket talál. A tudomány mindent a saját rendszerében tekint befejezettnek és általánosnak. Az egyedinek sem a jogi, sem a tudományos rendszerben nincs igazán helye. Általános érvényű szabályok vannak mind a természettudományokban, mind pedig a jogtudományban. Arra a kérdésre azonban, hogy mi az alapja ezeknek az általános érvényű szabályoknak, nincs igazi válasz. A , mi az igazság?" csak költői kérdés lehet ebben a rendszerben. A tudományos világlátás tehát eltér a filozófiai világlátástól. A jog nem lehet sohasem képes arra, hogy filozófiai, etikai kijelentéseket tegyen. Hiszen más a módszertana. Mindig súlyos félreértések származtak abból, ha a jog akart etikaivá válni. Ellenben a jognak mint tudománynak oda kell figyelni arra a filozófiára, amelyik magában foglalja az etikát is. A jogásznak pedig képesnek kell lennie megérteni azt, amit a filozófia mond. A természettudomány, ill. a jogtudomány a maga módján a világot uralni akarja. Egyértelmű döntésekkel a saját akarata szerint szándékozik előre vinni. Nem elemzi sem a világ, sem az igazság lényegét. A fontos, hogy a dolgok működjenek, és nem az, hogy mi a dolgok lényege. A kutató célja az, hogy a megrendelt terméket megfelelő minőségben leszállítsa a megrendelőnek. A filozófus és a moralista viszont a lényeglátás érdekében gyakorolja a szeretet, az alázat és az önuralom képességét, és ennek fényében fogalmaz meg 4 Scheler i. m. 59. 5 Uo. 60. 29