Page 28 [28]
OCR
BIRHER NÁNDOR természetesen félrevezető, hiszen úgy tűnik, mintha egy-egy érdekcsoport konfliktusáról és erejének összeméréséről, nem pedig tényleges, szakmailag (tudományosan) megalapozott erkölcsi döntésről lenne szó. Komoly lehetőség volna, ha a Kelsen által megálmodott, jogpozitivista rendszerbe illeszkedő alkotmánybíróságot vállaltan erkölcsi döntéseket is figyelembe vevő fórumként is tudnánk értelmezni. Jelenleg ez — az egyébként nagyon is szükséges — jogi-erkölcsi funkciók világos szétválasztása miatt nem tűnik járható útnak. Azonban már jeleztük, hogy az egyes normarendek világos elválasztása nem jelenti azt, hogy a normarendek között ne lenne kapcsolat, egymás eredményeit ne kellene közvetlenül is felhasználniuk. A pontos kapcsolódási rendszerek kimunkálása még várat magára, roszszabb esetben addig, amíg a nyugati liberális demokráciák annyira meggyengülnek, hogy helyüket vallási jellegű normarendek veszik át. Mindez, figyelemmel a kultúránk vívmányaira, egyáltalán nem lehet kívánatos, éppen ezért kutatnunk kell a normarendek együttműködésének, illetve hatékonyabb szabályozási struktúrák kialakításának lehetőségeit. Ez ideig az alapvető problémát az jelentette, hogy az egyes normarendek vagy egymás leigázására törekedtek, vagy függetlenségi háborút vívtak egymás ellen. Mára azonban világossá vált, hogy az önállóan és függetlenül működő normarendek képesek lehetnek egymás eredményeinek hasznosítására. Mindez egy egészen új szemléletet igényel. Nem elégséges egy-egy szakterületen kellően alapos ismeretekkel rendelkezni (hiszen az ismeretek tényszerű tárgyához gyorsan hozzájuthatunk), hanem alkalmasnak kell lenni a különböző ismeretek megfelelő összekapcsolására. Ez pedig nemcsak az egyén szintjén kell hogy megtörténjen, hanem szükség van az ezt a folyamatot elősegítő társadalmi szerkezetek megteremtésére is. Ehhez természetesen elengedhetetlen az is, hogy a jogalkotó elkötelezze magát az etikával foglalkozó szakmai fórumok erősítése mellett — akár a felsőoktatás területén is. Ez azt is jelenti, hogy elemeiben már rendelkezünk az összes — akár etikára vonatkozó — tudással. Az elmúlt háromezer év alatt ebben a vonatkozásban is nagyon sok adat halmozódott fel. Lényeges, hogy legyenek olyan szellemi központok, ahol ezeket az adatokat és ismereteket képesek olyan rendszerbe szervezni, amelyik alkalmas lehet egy-egy kérdés megválaszolására, illetve rendelkeznek azzal a tekintéllyel is, amelyek ezeket a válaszokat széles körben elfogadhatóvá is teszik. Az etika másik pillére (az alázat mellett) a tekintély. E téren is erőteljes a visszaesés, ugyanis a (nyugati) társadalmakban a klasszikus tekintélyek (pl. származás, vallás, társadalmi funkció, vagyoni helyzet) egyre erőtlenebbek. Ezek hiányában viszont a megállapítások széles körű elfogadása is hiányossá vált, ami csökkenti a társadalom fenntartható működésének hatékonyságát. Fontos hangsúlyozni, hogy a társadalom működtetésének lehetnek rövid távú, hatékonynak tűnő technikái, azonban látni kell, hogy ezek hosszú 26
