Oldal 23 [23]
Bevezetés az etika alapjaiba
Sokkal jellemzőbb azonban napjainkra, hogy az átfogó etikai érvelések
helyett részleges etikainak nevezett elveket alkalmazunk etikainak nevezett
szabálygyűjteményekben (etikai kódexek) vagy a fogyasztó igényeinek kielé¬
gítését célzó folyamatirányítási rendszerekben. Egyre jelentősebbnek tűnnek
a szintén folyamatszabályozáshoz kapcsolódó compliance (megfelelőség) elő¬
írások vagy a különböző szakmai, hivatásrendi etikák.
Az etikák rendszerében újra és újra felbukkannak az antikvitásig vissza¬
vezethető erényetikai megközelítések is. A négy sarkalatos erény például,
amelyeket Platón már az államszervezés ideális alapjaként is elképzelt, mind
a mai napig az etika alapjai lehetnek. Ezek az erények az okosság (Platónnál
ehelyett még a bölcsesség), igazságosság, mértékletesség és bátorság/lelki
erősség, vagy latinul a prudentia, iustitia, temperantia, fortitudo. Ezenkívül
az erények listáinak sokasága létezik. Már Platón tanítványa, Arisztotelész is
készített ilyet, minden erényt két rossz szélsőség közötti középútnak tekintve.
Bonhoeffer Ezikáját olvasva úgy tűnik, hogy ha egy társadalomban az
etikai kézikönyvek összeállításának, vagy az erkölcs dolgairól való elmélke¬
désnek túl nagy szerepe van, az azt jelzi, hogy a közösség dolgaiban és az
egyének lelkében valójában nem működik a természetes erkölcs.
Napjainkban éppen ilyen helyzetben vagyunk, amit talán leginkább a
környezeti fenntarthatóság problémáiból érzékelhetünk. Ezzel összefüggés¬
ben jelenik meg a természet mértéktelen pusztítása, és merülnek fel az em¬
beri méltóság torz értelmezései, valamint az ,eldobás kultúrája", amelyben a
gyengék nem számítanak. Eppen ezért vagyunk kénytelenek újból az erkölcs
kérdéseivel foglalkozni.
Tisztában vagyunk azzal, hogy az erkölcs papírra vetve olyan, mint a
beteg a kórházi ágyon: nem oda való, nem ez a , természetes" állapota. Most
mégis ott kell lennie, hogy előbb vagy utóbb, de visszaálljon a természetes
állapot: meggyógyulva kikerüljön a kórházból, az etika pedig a papírról a
gyakorlatba lépjen.
Abban a pillanatban ugyanis, ahogy megkezdjük a kérdés fogalmi értel¬
mezését, interpretációk sokaságába botlunk. Ezek két szélsőség erőterében
csoportosulnak: onnantól, hogy az etika teljes egészében viszonylagos, leg¬
feljebb valami személyes vagy csoport-hasznossághoz köthető, egészen odá¬
ig, hogy az etika nem más, mint tételezett és kikényszeríthető (jog)szabályok
összessége. Ez a két véglet aztán összeér abban a tömör kijelentésben, hogy
, az etika nem más, mint az alkalom hiánya".
A félreértett és szubjektívnak tűnő etika helyét egyre gyakrabban a de¬
ontológia alapján nyugvó, a szabályok szövegét előtérbe helyező (corporaze)
compliance veszi át. Itt előrelépés, hogy a különböző normarendeket azok
kapcsolati mintáiban veszik figyelembe, gyengeség viszont a szabály szö¬
vegéhez való túlzott ragaszkodás.
21