Oldal 18 [18]
BIRHER NÁNDOR
A morál az egyén belső viszonya önmagához mint a közösség vagy cso¬
port tagjához (jelen meghatározások nyelvenként, filozófiai iskolánként elté¬
rőek lehetnek). Az erkölcs és a morál egyaránt arra a kérdésre keresi a választ,
hogy mi a jó és mi a rossz cselekvési mód egy adott helyzetben. Az erkölcs
a közösségi, a morál a személyes meggyőződés irányából indulva értékeli
az adott cselekményt. Az erkölcs szoros összefüggésben van az egyén és a
közösség kultúrájával, világnézetével, azaz az általában vett értékrendekkel.
A személyes meggyőződés a közösségi meggyőződéstől függ, a közössé¬
git pedig formálják a közösségben lévő egyének személyes meggyőződései.
Ebben az értelemben az erkölcs és a morál dinamikusan változó valóság.
Kijelentései függenek attól a történelmi kontextustól, kapcsolati rendszertől,
amelyben megjelennek.
Az erkölcs és morál mint jelenség az emberrel egyidős és kezdettől fogva
jelen van. A jó és a rossz definíciója szituációról szituációra alakulhat ugyan,
azonban az a tény állandó és változatlan, hogy az ember — a közösség életké¬
pességének a fenntartása (és a saját lelkiismerete békéjének) érdekében — a jó
és a rossz kategóriáit folyamatosan használja.
Ellentét feszül viszont a között a természetes igény között, hogy megha¬
tározzuk a jót és a rosszat, valamint aközött, hogy ezek a kategóriák abszolút
módon sohasem definiálhatók. Ebben az értelemben az erkölcs és a morál
kijelentései nem tényeket írnak le, hanem követelményeket fogalmaznak
meg, amelyekről sem a közösségéért felelősséget érző személy, sem pedig
maga a közösség nem mondhat le.
Helytelen lenne azonban az imént kifejtett feszültség miatt kétségbe von¬
ni az erkölcs és a morál kijelentéseinek érvényességét, azt állítva, hogy a jó
és a rossz egymástól megkülönböztethetetlen. Helytelen az etika tagadása,
ugyanúgy, ahogy helytelen az etika felcserélése más normarendekkel vagy
taxatív jellegű normakatalógusokkal, nevezetesen a joggal, a vallással vagy
olyan technikai szabályokkal, mint amilyenek egyes szabványok vagy etikai
kódexek.
Az etika mint tudomány jelentősége krízishelyzetekben nő meg, ahogy
ezt Bonhoeffer is megfogalmazta. Ez azért van így, mert az erkölcs és a mo¬
rál az ember egyéni és közösségi természetének megfelelően látens módon
(a háttérben) is működik. Ha valami diszfunkció következik be, akkor az
egyén lelkiismeretében (lelkében) és a közösségben is életellenes feszültségek
törnek felszínre. Végletes esetekben ezek értelmezése, esetleg prevenciója az
etika feladata.
Az erkölcs, a jog és a vallás egyformán fontos a társadalom fenntartható
működéséhez. Ezek mindegyike olyan szokás- és szabályrendszer, amely a
saját, zárt szerkezete szerint működik. Az erkölcs, a jog és a vallás norma¬
rendjei saját rendjük szerint, ugyanakkor egymással kapcsolatba lépve, egy¬
16