Az etika az a tudomány, amelyik választ tud adni a jó és a rossz kérdésére,
továbbá a válaszát észérvekkel tudja alátámasztani. A jó és a rossz fogalmai
mindig a gyakorlathoz (szándékos vagy gondatlan emberi cselekvéshez/nem¬
cselekvéshez) kapcsolódnak. A jó fogalma egyébként — az igaz, az egy és a
szép fogalmaival együtt — egyes filozófiai nézetek szerint a transzcendentálék
egyike. E speciális fogalmak kivétel nélkül bármely kategóriába sorolható
dologról állíthatóak, s így minden létezőre érvényesek. Ezekből (az abszo¬
lút érvényűnek tekintett) fogalmakból vezethetjük le az emberi magatartást
szabályozó normákat is.
Az etika egyik ága (Arno Anzenbacher szerint) az etika nyelvezetét vizs¬
gálja, amit analitikus etikának, ill. — amennyiben ezt az etikáról való beszéd¬
ként értelmezzük — metaetikának is nevezhetünk. Az etika másik területe
az úgynevezett fundamentáletika, amely az etika megalapozásával, lehető¬
ségével, végső soron a jó és a rossz megkülönböztethetőségével foglalkozik.
A harmadik terület, a normákat elemezve, az etika gyakorlati vonatkozásait
tanulmányozza. A normák követelmények. Bár a követelményeknek több
fajtája is van: a jogtól az illemig bezárólag bármi, jelenleg az etikai normákat
vizsgáljuk.
A normaetika az elvontabb etikai ismereteket felhasználva, az egyes cse¬
lekvési kérdésekkel kapcsolatos szabályokat és szabályszerűségeket írja le.
Két sajátos területe közül az individuáletika a személyes döntésekkel fog¬
lalkozik, míg a társadalometika a közösséget érintő, jellemzően társadalmi
kérdéseket elemzi, a jó és a rossz fogalmait az igazságos és az igazságtalan
keretei közé transzformálva.
Összességében elmondható, hogy az etika mint erkölcstan a közösség túl¬
élését, a közösséget létrehozó csoportok fennmaradását, boldogulását és vég¬
ső soron a boldogságát elősegítő szokás- és szabályösszesség vizsgálatának
filozófiai (reflexív) módja. Az erkölcs a közösség által elfogadott szokások és
szabályok megvalósított összessége (praxis), illetve az azokról való módszeres
gondolkodás. Az erkölcs és az etika gyakran szinonimaként értelmezhető,
azzal együtt, hogy az etika elsődleges jelentése erkölcstan (azaz az erkölcsről
való módszeres beszéd).