Oldal 11 [11]
OCR
UJHÁZI LÓRÁND eee ELŐSZÓ A vallási közösségek nem elégszenek meg azzal, hogy a lelkipásztori munkát a templom falai között végezzék, hanem a társadalmi viszonyok befolyásolására törekszenek. Meggyőződésük, hogy a társadalmi rend, a jogi környezet alakítása hozzátartozik küldetésükhöz. Általánosságban tagadhatatlan, hogy az egyházak társadalmi szerepe Nyugaton megváltozott. Miközben számszerűleg valóban alacsonyabb a rendszeres templomba járok aránya, egyre többen várnak értékrendbeli eligazítást az új kihívások kapcsán a vallási közösségektől. A nemzeti és nemzetközi intézményekbe vetett bizalom meggyengült, általános tapasztalat, hogy a jogrendszerek és a jogintézmények átláthatatlanná és érthetetlenné váltak. Ebben az átláthatatlan rendszerben a jogon túli, tiszta és érthető etikai tanításnak megnőtt a jelentősége. Erről nemcsak a vallási közösségek etikai állásfoglalását bemutató nemzetközi szakirodalom árulkodik, hanem a konkrét kérdésfelvetéseket tárgyaló konferenciák magas száma is. Az etikai érvelés átadásának eredményessége számos tényezőn múlik. Nemcsak az egyes közösségek létszáma és az intézményi háttér a meghatározó, hanem azon emberi erőforrás is, amely komoly szervezési feladatokat teljesítve elkészíti az etikai kérdések vallási megközelítéséről szóló szakmai anyagokat. A hidegháború után a kihívások megváltoztak és összetetté váltak. Ez azonban csak részben igaz, minthogy valóban új típusú biztonsági kihívások kerültek a kutatások középpontjába. Ezeknek a kihívásoknak a jelentős része azonban már a hidegháborús környezetben is létezett. A vallási közösségek voltak azok, amelyek új típusú biztonsági kihívásokra is figyelmeztettek. Sőt a háború-etikai kihívások mögött olyan klasszikus etikai kérdések húzódnak meg, mint az igazságosság, az arányosság, az ártatlanok védelme, a háborút viselő főhatalom stb. Illetve az új kihívások olyan kapcsolódó etikai kérdéseket hoznak felszínre, mint a szegénység, a szolidaritás és a népek közötti béke hiánya, a társadalmi egyenlőtlenség, illetve a környezetvédelem, amelyet az egyházi dokumentumok inkább teremtésvédelemként említenek. Ezeken a területeken az egyházak rendelkeznek hagyományos tanítással, de mind a kommunikáció módját, mind a szervezeti felépítést és pozicionálást a megváltozott környezethez kell igazítani. Ez a kötet is ezt az operatív tevékenységet igyekszik tudományos igénnyel feltárni és támogatni. Jól látszik ugyanis, hogy a vallási közösségek által meghirdetett paradig
