OCR
+ KOSZÔNETNYILVANÎTAS Azt gondolom, rendkívül szerencsés ember vagyok, hiszen munkám, útjaim, kutatásaim során szinte csak segítséggel, támogatással találkoztam. Szerencsés vagyok, hogy a családom mindig mindenben mögöttem állt! A szüleim, nagyszüleim, még amikor egyetemistaként először indultam útnak, legjobb meggyőződésük és minden aggodalmuk ellenére még anyagilag is támogattak, nem csak erkölcsileg. Feleségemnek, Katának, és lányaimnak, Annänak és Julinak is — a tőlük kapott felbecsülhetetlen segítséget, támogatást kellően megfogalmazni itt nem tudván - csak annyit tudok mondani, hogy nagyon köszönöm! Azért is szerencsés vagyok, hogy kiváló iskolákba járhattam. Ma is tudom, hogy írástechnikám mely mozzanatát köszönhetem általános iskolai magyartanáromnak, mindenki Babus nénijének, illetve hogy mely gondolatmenetemre bólogatna elgondolkodva gimnáziumi magyartanárom, Heilmann József. Az egyetemen a hajdani, a felsőoktatási rendszer változásainak áldozatul esett Finnugor Tanszék indított el az utamra, elsősorban Fancsaly Éva és Dobó Attila, illetve az első utazási lehetőség is innen talált meg, amit Pusztay Jánosnak köszönhetek. Tudományos világnézetemhez a leginkább a Néprajz — Kulturális Antropológia Tanszék járult hozzá, mely mindig biztos és inspiratív hátteret adott, akár úgy, hogy diákja — majd kollégája — lehettem azoknak a tanároknak, akikre mindig büszke leszek, akik meghatározták pályámat (Andrásfalvy Bertalanra, Filep Antalra, Kisbán Eszterre, Nagy Ilonára, Pócs Évára); akár úgy, hogy taníthatom hallgatóit, akik kérdéseikkel új és új ablakokat nyitnak számomra. Külön ki kell emelnem Vargyas Gábort, akit mesteremnek, és ami legalább ennyire fontos, igaz barátomnak is nevezhetek. Az ő - és felesége, Betti — segítségére mindig mindenben számíthattam. Terepmunkát végezni támogatók nélkül lehetetlen. Sokszor, sokan látták fontosnak, támogatásra érdemesnek a munkámat, amiért hálával tartozom a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítványnak, a Soros Alapítványnak, a Tomszki Állami Pedagógiai Egyetem Északi Nyelvek és Népek Tanszékének, az ELTE BTK Anyagi Néprajzi Tanszékének, az Európai Folklór Intézetnek, a Janus Pannonius Alapítványnak, a PTE BTK Finnugor, valamint Néprajz — Kulturális Antropológia Tanszékének, a Kümpers Greeve Alapítványnak, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, személy szerint Rockenbauer Zoltánnak, a Magyarországi Orosz Kulturális Központnak, a Martin