Oldal 366 [366]
OCR
364 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE az iskolának a pedagógusai a természet, az öregek és a szóbeli néphagyomány voltak, amelyet továbbadtak a fiatalabb generációnak. A gyermek, akit így neveltek, tisztelte az életformájukat, és ennek köszönhetően érte el az önállóságát. A vadász szoros kapcsolatban van a kutyájával, míg a halász a maga csónakjával, bödönhajójával. A bödönhajóban telt el a hanti nemzetségek életének java része. A bödönhajójuknak köszönhetően nem szakadtak el családjaiktól a halászati szezon alatt sem. Érdekes, hogy a hantik mértékletesen éltek, mindig sok időt fordítottak arra, hogy az élet értelmén elmélkedjenek. A hosszú utazások alatt, sietség nélkül csónakázva, összekapcsolták életüket a környező természettel, a szellemekkel. A legfontosabb élelmük a hal volt. Leggyakrabban rekesztékekkel halásztak, amelyek megállították a gyors folyókat. A folyókat keresztben elkerítve egy rést, átjárót hagytak csak, amelybe egy vékony vesszőszálakból font csapdát, varsát állítottak. Pontosan ebbe kellett belemennie a halaknak, mivel nem volt más lehetséges útjuk. Ez nagyon megbízható, sikeres formája volt a halászatnak. És 2008. december 13-án Müldzsinó lakói újra rekesztéket állítottak a Müldzsinka folyón, amelyik a Nyurolkába éppen a falu mellett ömlik. A falu minden lakója továbbra is hanti módra halászik, csak a varsát nem hajlékony vesszőből, hanem vashuzalból készítik. A hanti halászat minden cselfogására már kiskoruk óta tanítjuk a gyermekeinket, hiszen kora gyerekkora óta futkos itt mindenki a Müldzsinkára és a Nyurolkára horgászbotokkal. A szülők magukkal viszik gyerekeiket a tavaszi halászatra és vadászatra. Ahogy már említettük, a hantik legfontosabb tápláléka a hal volt. Ezért a falvaik mindig a víz mellett voltak, folyók, tavak, mellékágak partján. Ilyen körülmények között a hantik nem élhettek meg csónaképítés és csónakhasználat nélkül. Ennek több fajtáját is ismerték. A hantik első bödönhajói nyírkéregből voltak, de ahogy megjelentek a fejszék, a hantik élete igen megváltozott. Így már tudtak maguknak csónakokat építeni, és elutazni a jó halász- és vadászhelyekre, bármily messze legyenek is. A legelterjedtebb csónak a bödönhajó volt, amit „oblaszoknak” neveznek. Ez a rezgönydr negy-nyolc meteres törzseböl keszült, és akár három mázsa teher szállítására is alkalmas volt. Hogy miért éppen a rezgônydr? Azért, mert ez a fa igen puha, engedelmeskedik az ember különböző cselekedeteinek, könnyű vele dolgozni. Nyáron az egész család bepakolta a szükséges felszerelést, szerszámokat, ruhát, és elindultak a Nyurolka folyón halászni. Ott álltak meg, ahol az megfelelő volt a halászat számára. Rögtön nem túl bonyolult hajlékot, nyírkéreggel borított sátrat építettek maguknak. Ma is mindegyikünk tudja használni a bödönhajót, de hogy megtanuljuk megcsinálni, ez volt a feladatunk. Szerencsére köztünk élnek még őslakosok, ezért Valentyin Fedotovics Pernjanginhoz fordultunk. Nem a bödönhajó méretét akartuk pontosan lemásolni, hanem a készítés módját akartuk megismerni. Íme, a saját kezünkkel készített bödönhajó. Most már csak ki kell szárítani. ??? 2 A filmben közben a projekt tagjai által készített bödönhajó modelljéről mutatnak fényképeket.
