Tehát a sör alkalmassá vált új jelentések, új közösségek kialakítására.
A sörivók - akkori tapasztalataim szerint — önálló ivócsoportokat alkottak
Novüj Vaszjugánban, akik külön szoktak összejárni, ivászataikon csak sört
fogyasztottak, lenézték a szamogonkaivókat, és elutasították a vodkaivókat.
A sör ivása így egyszerre két irányban is meghatározta a fogyasztóját, felfelé
és lefelé is pozicionált. Felfelé elhatárolt a vodka fogyasztásától, fogyasz¬
tóitól, hiszen azt részegeskedésnek tartották, ugyanakkor fel sem merült,
hogy , bort" igyanak. Lefelé pedig elhatárolt a szamogonka ivásától is, ami a
lumpenizmussal, a lecsúszottsággal volt azonos számukra, és ehhez képest
ők, a sörivók úgynevezett szolid életstílust követtek. A sör preferálása tehát
hierarchikus rendszert teremtett, ahol a sörivók csoportja fogyasztóit e hie¬
rarchiában középre helyezte el.
Ez a fajta elhatárolódás, kasztosodás sajátos , etnikus" jelleget is kapott.
A sörfogyasztók zöme , osztják"—, orosz" vegyes házasságban élt, illetve
vegyes házasságból származott. Az , orosz"-—, osztják" oppozícióból, ami
számukra egyértelműen alacsony státuszt biztosított, azáltal vélték kira¬
gadni magukat, hogy hangsúlyozták, nem etnikus alapon szerveződnek.
Szakítani próbáltak az etnikus diskurzussal, semmissé kívánták azt tenni,
túl akartak lépni rajta, és fogyasztási csoportként élték meg önmagukat.
Ezért volt annyira fontos, hogy a sör nemzeti és lokális szimbólumként is
megjelent, hiszen ezzel lehetővé tette a vele való azonosulást, alkalmasnak
tűnt erős, közös identitás építésére, mint amilyen a rosszijányin, illetve
a lokális identitás.
A vodka és a sör oppozíciója tehát számukra az iszákos -— nem iszákos
ellentét megfogalmazásaként is megjelent, így a kétféle vodka, a bolti és a
szamogonka mellett úgy tűnt, a sör egyfajta harmadik utat tud biztosítani.
A kérdés már csak az, hogy ez a fogyasztási stratégia sikeres tudott-e lenni.
Azt kell mondanom, hogy bár ők egyértelműen működőnek tekintették ezt
a szimbolikát, mások nem ismerték fel vagy nem fogadták el sem a válto¬
zást, sem az új kategorizációt. A helyi , oroszok" nyugodtan itták tovább a
vodkát, és továbbra is magas presztízsűnek ítélték meg; az , osztjákok" pedig
tovább itták a szamogonkát, és nevetségesnek tartották a gondolatot, hogy
amiatt, hogy mások sört isz¬
nak, különbekké válhatnának.
Vagyis a sör fogyasztása általi
felemelkedés puszta illúziónak
bizonyult, és inkább stigmati¬
zációt jelentett: sem a benne
megmutatkozó , eleganciát",
sem az etnikum feletti jelleget