OCR
158 + EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE nem voltak osztjákok. Összeszedte a kulákokat, és elvezette őket. Nehäny... és az anyám is ott ment köztük. A rendőrség bekerítette őket — leültek pihenni, nem az úton, hanem az út mellett -, a rendőrség körbekerítette őket, és vissza, Majszkba visszavezették 6ket... És akkor az osztjákoktól visszahozták az anyámat. És akkor télen, feltehetően márciusban vagy februárban, vagy... aztán újra elmentek, ahányan összegyűltek, megint csak sokan. És megint visszahozták őket. És akkor a húgom, aki csak egy évvel volt fiatalabb nálam, de ő is járt már, nem tudott megmaradni a fenekén, és mondta, hogy na, akkor menjünk. Anyám mondta, hogy na, akkor tényleg menjünk. És az apám sem volt ellene. Az, aki nálam csak eggyel volt fiatalabb, ugyanolyan dolgos volt, mint én vagyok, megfőzött meg ilyenek, no, hiszen kicsik voltunk még. Én elindultam, és senki sehol nem fordított vissza... A mocsáron átmentünk, onnan még huszonegy napig mentünk. Nem, talán többet is, huszonötöt mentünk. És amikor már "39-ben. .. 38-ban elkezdték lecsukni a férfiakat mindenféle ok nélkül, összeszedték őket. És akkor anyám mondta, hogy ha apátok hazaér a többi gyerekkel, és lecsukják, akkor mi lesz velünk, öt gyerekkel. Mi akkor még mind nagyon kicsik voltunk, a legkisebb akkor talán kétéves volt, mi meg mind csak kicsivel idősebbek nála. No és akkor visszajöttünk." A szökések gyakran szerepelnek az , osztjákok" visszaemlékezéseiben is. Ezek a történetek vagy arról szólnak, hogy a helyi, kiváló terepismerettel rendelkező , osztjákok" a szökevények vezetőivé váltak, és átkísérték őket a télen is csak vezetővel járható mocsáron, vagy pedig arról, hogy azok az ,osztjákok", akik segítettek a kitelepítetteknek, hogyan jártak pórul utána. , Osztják" háziasszonyom édesapja, aki a Csertala, vagyis a Vaszjugán felső folyásának egyik mellékága mellett lakott, ugyancsak sokszor segített a kitelepítetteknek a szökésben. Ő is a mocsáron vezette keresztül a menekülőket. Mivel a menekülések egyik fő útvonala mellett laktak, gyakran zaklatták őket emiatt a belügyi szervek. Édesapja ezt súlyosan megis szenvedte, egész életét sérülten, ,nyomorékként” élte le: ,,Ez "37-ben volt. Amikor keresték ezeket a... . a kitelepítettek elszöktek, a mocsáron keresztül — a Kistovi mocsáron dt- Novonyikolajevszkbe, na, Novoszibirszk felé menekültek. Na és ezek az emberek megszöktek, a nagyapám pedig ott élt, úgy gondold, hogy pont a határon Kistovkával, Csertala?" még ide tartozik. A rendőrség, az NKVD-sek meg jönnek, mondják neki, hol rejtegeted ezeket a dezertöröket. »Kellenek ezek nekem! Mit gondolnak, nagyon kell nekem valami dezertőr, akit rejtegethetek és etethetek? Minek kell ő nekemis Erre: Gyerünk, menjünk be a házadbac. És mentek be a házba. Vitték apámatis, aki el akart szökni előlük az ajtónál, de hogy ne mehessen el, rálőttek. A kezét és a lábát ellőtték. "37-ben, úgyhogy a frontra nem is került, nem volt a háborúban az apám." 398 A falut ugyanúgy nevezték.