Oldal 157 [157]
OCR
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA ? 155 as években egy ottani férfi, Fjodor Mefodijevics Alekszejev vált a Vaszjugán-mente legbefolyásosabb, legfontosabb kereskedőjévé, amit elsősorban annak köszönhetett, hogy a téli utakat megerősítette, kiszélesítette és nagy lovaskaravänok számára is járhatóvá tette.?? Alekszejev eluralta a Vaszjugán kereskedelmét, de nem került monopolhelyzetbe, hiszen a másik irányból, Kargaszokból és Narümból is látogatták kereskedők a folyót, de a tarai parasztok is aktívak maradtak. Ez az aktivitás és a taraiak túlsúlya a vaszjugáni kereskedelemben azzal magyarázható, hogy bár a prémnek mindenhol jó ára volt, a Vaszjugánban halászható, értéktelenebb halállomány nem vetélkedhetett a nemes obi halakkal az Ob felől érkező kereskedők számára, így ők a halkereskedelemben nem is láttak fantáziát. Alekszejev mindezek ellenére erősen megvetette a lábát, hiszen Ajpolovóban és a mai Szrédnyij Vaszjugánban is volt háza és alkalmazottja, míg a folyó torkolata melletti Juginöban - ma Sztärojugino - háza és raktára is. Alekszejev családja feltűnik Pápai Károly fényképein is, aki Ajpolovóban lefényképezte Alekszejev egyik unokáját." Ezeket az utakat az , osztjákok" is jól ismerték, akik maguk is használták őket kereskedelmi utak céljából, sőt esetenként az ottani gyógyítók tudását is igénybe vették ugyanezeken az ösvényeken.?5 Ezek után nem meglepő, hogy helyismeretüket kihasználva igen gyakran a szökevények vezetöiül is elszegődtek. Annak ellenére, hogy a szovjethatalom mindent megtett a szökések lehetetlenné tétele érdekében, rengetegen próbáltak meg hazaszökni. Nemcsak a szigorú helyhez kötöttség szólt a szökések ellen, hanem ráadásul még az odavezető hajóúton is folyamatosan meg akarták téveszteni őket: , Vittek, vittek, nappal vittek, éjszaka meg visszafele vittek, hogy az emberek ne tudják az utat, ne tudjanak elszökni. De az emberek nem hülyék, mindennek ellenére megtalálták a helyet, mindennek ellenére elszöktek. »Tajga«°” vasütaällomasig pedig az osztjákok kalauzolták őket. Jó emberek azok. Mentek a szökevények, az osztjákok síléceken elöl, a mieink gyalogosan. sTajgas vasútállomásig elkísérték őket, odavezették, aztán mondták, most már menjetek, innentől a sztyeppék kezdődnek, mi már nem fogunk tovább vezetni titeket... Csak 393 Erről lásd: Grigorovszkij 1884: 56—57. 394 A fénykép megtalálható a Néprajzi Múzeum Adattárában, f2172 szám alatt. 3% Orlova 1926: 80. 396 Feltehetően az Omszki megye Znamenszkiji járásában levő, mára kihalt Tajga faluról lehet szó, amelytől nem messze, az Irtis túloldalán vasútvonal húzódott. A település a mocsáron át könnyen megközelíthető a Vaszjugán bal oldali mellékfolyói, a Csertala és a Jagil Jah mentén. A település Tarától, a másik szökési célponttól északra található. Kevésbé valószínű, hogy a Kemerovói megye területén fekvő Tajga városáról beszéltek volna, amely ugyan a Nyugat-Szibériai Vasútvonal mentén helyezkedik el, de a Vaszjugántól gyalog szinte elérhetetlen távolságra van, déli irányban. Az odavezető út ráadásul helyi viszonylatban sűrűn lakott területeken is átvezet.
