Oldal 154 [154]
OCR
152 + EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE azt eredményezte, hogy lopni kezdtek az , osztjákoktól", ami csak további ok volt a menekülésre. A következő történettel indokolta , osztják" beszélgetőtársam azt, hogy nagyszülei feljebb költöztek a folyó mentén, elhagyva korábbi szállásukat. , Ő la nagyapjal Kacsarmában élt, ott, ahol a század elején épített magának egy házat, azért, hogy ott éljenek. Nem gondolt arra, hogy majd érkeznek ide különféle emberek. Úgy áll a dolog, hogy megszokták, hogy magukban élnek. Ez az övé, és kész. És természetesen amikor az emberek megérkeztek, akkor éhesek voltak, és állandóan mentek és kéregettek: adjanak valamit enni, adjanak valamit enni... No, képzeld el, hogy az én nagyapám ekkor már igen idős volt, de még mindig nagyon erős. És hát ennyi embert kitettek ide a partra, de ő megszokta, hogy gazda legyen a saját földjén. Hogy bárhová menjen is, bármit letegyen is, azt ő ott fel is veszi, meg is találja. És hát, ha itt most valamit letett, valaki utána arra járt, és rögtön volt-nincs. Sok minden volt, ami nem tetszett neki." A lopás az , osztjákok" társadalmában súlyos bűnnek számított, annak a szolidaritásnak a megsértését jelentette ugyanis, amit a fentiekben alapvető „osztjäk” értékként mutattam be. Éppen ezért a kitelepítéseket gyakran az ,osztják" társadalmat azóta meghatározó morális pusztulás kezdeteként tartják számon. Ez azért különösen érdekes, mert ma az oroszok gondolják az ,osztjákokat" marginalizálódott, lumpenizálódott, morálisan és egzisztenciálisan is lesüllyedt népnek, az , osztjákok" viszont tőlük eredeztetik a morális romlást. Nyilvánvalóan ezzel hozható kapcsolatba az az , osztják" visszaemlékezésekben számtalanszor előkerülő toposz is, hogy az , oroszok előtt" ők soha nem zárták a házaikat. Lakatot egyáltalán nem használtak, a magára hagyott házak ajtaját egyszerűen kívülről, jól láthatóan betámasztották egy karóval. Ez egyrészt az állatok távoltartását szolgálta, másrészt viszont üzenetjellege volt: ha a karó neki van támasztva az ajtónak, akkor nem érdemes odamenni, hiszen senki nincsen otthon. Ennek ellenére előfordult, hogy valaki ilyenkor is bement, ha szüksége volt valamire, de feltétlenül ott hagyta az elvitt dolognak az ellenértékét, vagy a kölcsönvett eszközt sürgősen visszaszolgáltatta használat után. Az elbeszélésekben rendszeresen kihangsúlyozzák, hogy semmit, , még a cirbolyamagot sem" kellett eldugni. Viszont az , oroszok után" már nem lehetett így magukra hagyni a házakat, ekkor vettek először lakatokat. Ezzel a véleménnyel nyilvánvalóan a helyi kitelepítettek is számtalanszor szembesültek, és nem könnyen tudták feldolgozni, a mai napig sértetten beszélnek róla: , És tudja, mit mondtak még ezek az osztjákok? Azt mondták, hogy addig nem ismerték a lakatot, amíg nem voltak itt oroszok." Az , osztjákoknak" ezt a véleményét sokszor maguk az , oroszok" is átvették. Ennek a véleménynek komoly előzményei is vannak. Már Krasznov is a következőket írta a 19. század második felében (igaz, ő értelemszerűen nem a kitelepítettek, hanem általában az , oroszok" megjelenésére vezeti vissza ezt a változást]: , Az osztjákok között nem ismert a lopás, ezért náluk nincs
