Page 153 [153]
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA ® 151
egyik, sem másik. Apám fogta az egyik párt, és elment. A medve lapockáját
az egészet odaadták, és szalonnát, medvezsírt is, úgy emlékszem. Az anyám
a házunkban volt. Ott náluk pedig volt egy vaskályha, és az anyámnak egy
kicsi csészében főzte laz apal a medvehúst. A medvehús hamar megfő. És
még medvezsírt is tett bele. Anyám később mesélte, hogy apám a karjaiban
vitte oda, és laz osztják házában] megetette vele azt a szalonnát, és először
úgy elgyengült tőle. Végül az anyám ettől jobban és jobban lett, és... — Megy¬
gyógyult? — Túlélte."
Ha valaki folyamatosan jó cserét tudott folytatni az , osztjákokkal", akkor
a kölcsönös előnyök érvényesítésével hosszú távú életstratégiát is ki tudott
dolgozni, biztosítani tudta helyét az adott falu közösségében: , Ozernojéban
csak egy orosz család volt. A férfi Kolcsak katonája volt... Volt két gépük:
szeparátor és varrógép. Nem volt gyerekük, a háziasszony, amikor megjöttek,
ezeknek az osztjákoknak hol ezt, hol azt varrt, mert nekik nem volt gépük...
Nekik pedig tehenük volt. Ezen la szeparátoron] átdolgozták, tejszínhabot
kaptak. És persze ezzel kerestek is. Aztán készülődtek, és mondták, hogy
akarsz-e házat építeni. És azok nekiálltak, fát vágtak, és házat építettek
neki. Ott csak vadászatból lehet megélni. Megtanították, hogy hogyan kell
vadászni. Ez egy ilyen nép a kapcsolatokat tekintve. És aztán barátkoztak,
barátságban kezdtek élni."
A kitelepítettekkel való kapcsolatot az , osztjákok" egyértelműen önzetlen
segítségre épülő viszonyként élték meg. Ám a segítség kényszere komoly ter¬
het is jelentett a számukra, alapvetően nehezítette meg az életüket. Komoly
probléma volt az is, hogy ugyanannyi természeti erőforráson most sokkal
több embernek kellett osztoznia. Ha konfliktusok nem is lettek emiatt, a
beszélgetéseikben, vitáikban időnként mégis tematizálódott az, hogy élet¬
mód-modelljeik tulajdonképpen konfliktusban állnak egymással, konkurensei
egymásnak. Egy orosz ismerősöm emlékezett így vissza minderre: , Mentünk
Tamarával az osztjákokhoz bogyókért. És mit gondol, mit mondott! sÉn a
te krumplidat nem szedem ki a földből, te minek akarod összegyűjteni az
en bogyöimat!«”
Ez a probléma egy 1933-as jelentésben is megfogalmazódott, ahol arról
írnak, hogy a Vaszjugánon 14 őslakos település mellett 114 települése van a
kitelepítetteknek, akik használják azokat a földterületeket és vízfolyásokat
is, amelyek a helyiek folyamatos használatában voltak. A szöveg szerint a
helyi, megyei adminisztratív szervek folyamatos panasza és felszólítása el¬
lenére a SZIBLAG központja nem intézkedik abban, hogy a száműzötteket
kiköltöztesse a kérdéses területekről.
Volt olyan , osztják" is, aki egyenesen elmenekült a folyamatos segítség¬
kérések elől. A kitelepítettek kiszolgáltatottsága, nincstelensége gyakran
388 Kulemzin 1996: 241.