Seite 152 [152]
150 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
könyv, egyáltalán nem voltak könyvek, sehol. És egy osztják vadász elkérte
ezt a könyvet az anyámtól. Anyám kívülről tudta, nem sajnálta. És ez az
osztják ezért a könyvért hozott egy vekni kenyeret, házi veknit, kereket, és
füstölt-szárított medvehúst. Micsoda boldogság volt ez!"
A cserekapcsolatban mindenki megpróbált jól járni. Az alábbi történetben
az ,osztjákok" azok, akiknek a kitelepítettek használják ki a gyengeségüket,
függőségüket, az orosz gyarmatosítás ismert technikájának alkalmazásával
húznak hasznot: , No, és anyám ment hozzájuk, vitt egy üveg vodkát, megyek,
mondta, lehet, hogy ki tudom cserélni. Ők szerettek inni, hiszen vadászok
voltak, hozzászoktak az iváshoz. Anyám elment, és akkor ez az Andrej az
üveg vodkáért halat adott egy nagy zsákkal, és egy hatalmas kárászt, ami
akkora volt, mint egy lapát. Még egy vekni kenyeret is adott, ami finom volt
nagyon, de laposak voltak a veknik, sőt egy csupor tejet is. Ezt mind az üveg
vodkáért adta nekünk. Hogy hogy ettük meg a halat, mit csináltunk vele,
nem emlékszem, de persze a kenyérre és a tejre nagyon jól emlékszem, a
gyerekeknek szüksége volt rá. Aztán az anyám felajánlotta neki azt a do¬
hányt, amink volt, és akkor Andrej elkezdett rendszeresen hozzánk járni,
megismerkedtünk, összebarátkoztunk. Mindig megjött hozzánk - barakkok¬
ban laktunk, családi barakk volt -—, és akkor megjött, mesélt, hogy hogyan is
élnek. Én a beszélgetésbe nem szóltam bele, mert kicsi voltam, valójában az
anyám beszélgetett vele. És így egészen végig."
Az alábbi történetben is az rajzolódik ki, hogy a férfi az , osztjákokhoz"
járt alkalmi munkákra, majd olyan ételt, gyógyszert cserélt velük, amivel a
feleségét is meg tudta gyógyítani. , Ő az elbeszelö edesapja] Tyejkovöban is
volt, nem messze a falunktól. Osztjákok éltek ott. És oda járt, valamit csinált,
segített, krumplit nem adtak, mert ők nem ültettek krumplit egyáltalán, de
ki erdei madarat adott, ki feltehetően jávorhúst, hiszen marhát nem tartottak
korábban. És... az anyám, amikor hozták őket a kompon, akkor szülte az
ötödik gyermeket. És megfázott [az anyja]. Éltek akkor ott, és a kislány, nem
emlékszem, de azt mondták, éhen halt... Az apám járt az osztjákokhoz, se¬
gített nekik, azok adtak neki húst, és elmesélte annak, akinél volt, hogy van
öt gyermeke -— vagy négyen voltunk, már nem emlékszem, hányan voltunk,
mert a kislány már feltehetően meghalt, aki útközben született —, és akkor
elmondta, hogy amíg vittek minket, megszületett a kislány is, de a feleségem
megfázott, és most beteg. Az osztják mondta, hogy medvehúst kell enni.
sNekem van is egy lapockám, adok neked egy darabot, te meg adjál nekem
egy jó nemezcsizmát, és akkor odaadom a medvehüst, hadd egyen medvet.«
Az apdm meg- ügy tünik, nem kellett messze mennie — hazajött, és mondta
anyámnak, hogy így meg úgy, aztán... Ezekre a nemezcsizmákra emlékszem,
még az anyám anyja is velünk volt, és azt hiszem, még az első évben meghalt,
és voltak neki nemezcsizmái, ilyen szép fehérek, szépen kihímezve feketével,
a másik vörössel, én ezekre a csizmákra emlékszem. És anyám mondta, hogy
akár mindkét párt add nekik, mert nekünk valószínűleg úgysem kell sem