Oldal 151 [151]
OCR
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA * 149 a héját pedig később elültettük. Este vittem vissza a vasfazekat, a vaskályhában lobogott a tűz, a lányok, ezek az ikrek, ott ültek, meleg volt, meleg. . . Nekem ott nagyon tetszett, még hazamenni sem volt kedvem. Oda jártunk melegedni is. Az edényeinket ugye kidobatták velünk még az Irtisen. Vittek minket a halálba..." A következő sorok megvilágítják azt is, hogy valójában mekkora volt az az éhség, ami a kitelepítetteket az ,osztjákok" házaihoz űzte: , Én meg mindig csontokat gyűjtögetni jártam oda. — Csontokat? — Igen, halcsontokat, szálkákat. Kérdezték, hogy mit akarok? Mondtam, csak a csontokért jöttem. — És mit csinált a szálkákkal? — Hát mit? Természetesen elrágogattam őket. Főleg a fejeket. [nevet]” Mivel a kitelepítetteknek szinte semmilyen eszközük nem volt, annak volt a legtöbb esélye életben maradni, aki kapcsolatba tudott kerülni egy „osztjäk” családdal, akik segítettek nekik a legfontosabb munkákban és az életben maradáshoz szükséges alapvető szerszámok előteremtésében: ,, Na igen, és akkor mondta neki a nagyapám laz sosztjáks ismerősének], hogy nekem nincs csónakom, nem tudok halászni, mert nincs csónakom. És akkor az elvitte magához, a maga szállására. Aha. És elővett egy lukas csónakot, és mondta, hogy gyere, megjavítjuk ezt. Odaadta neki ezt a csónakot, adott neki két hálót, Iyukasakat, amiket már kidobott. Megjavított a nagyapám mindent, és hát ezeknek a hálóknak köszönhetően maradtunk életben. Halat fogtunk. És aztán, tehát, az első napok után, aztán azt mondja a nagyapám, hogy gyere, csinálunk egy házat, mert nekünk itt kell majd áttelelnünk. És építettek egy házat. - Tehát önök tavasszal érkeztek? Önöket tavasszal tették ki a partra? — Aha. Házat... Ott rögtön vágtak faanyagot, összerakták a házat, megépítették a házat. És ebben a házban kezdett el a nagyapám... És kellett még kemencét is csinálni. Kemencéjük nem volt. Ahhoz, hogy jó legyen, só kellett. Elment megint ehhez a Tarasz Ivanovicshoz, aki adott neki sót, sót adott neki.**° Aztán már, tehát, megépítették, aztán megint megy hozzá. »Adj nekem legalább egy keretet. Az üveghez. Két keretet adott neki ez az osztják." Más visszaemlékezésekben a kitelepítettek sokkal kiegyensúlyozottabb, kevésbé önzetlen cserekapcsolatnak látják az „osztjäkokkal” valö kapcsolatukat. , Cseréltek, eladtak mindent. Ki krumpliért, ki egy bögre lisztért." A kiszolgáltatott helyzetben rengeteg olyan dolgot kellett elcserélniük, amit semmiképpen nem szerettek volna, és úgy érezték, hogy az , osztjákok" hasznot húznak a nyomorukból: , Amikor a könyvet?" — csodálatos könyv, nagyon népszerű, természetesen orosz nyelven — ...akkoriban nem volt 386 A kályhások gyakorlatának Magyarországon is része volt, hogy samott hiányában sózták az agyagot. (Filep Antal szíves szóbeli közlése.) 387 A nexcaHgp MeJleHTBeBHú BOJIKOB: BoJrmeőHHK H3yMpyzxHoro ropora. Magyarul: Volkov: Smaragdváros varázslója (Óz, a nagy varázsló) - a regény L. Frank Baum Óz-történetének nagy sikerű orosz adaptációja.
