Page 147 [147]
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA ? 145
tuskäkat°® énekelni... Csak úgy kacagtunk. Jó volt ott, mindig megrakták
a füstölőt."
Az ,osztjákok" ezzel szemben a kitelepítetteket — mint arra korábban
röviden utaltam - , a nép ellenségének" tartották, bűnözőként fogadták,
köszönhetően az állami propaganda előzetes munkájának, melynek folya¬
matos törekvése volt, hogy nehezítse a kitelepítettek kapcsolatát az összes
többi helybelivel. Ez egyértelműen megnehezítette az első találkozásokat, és
idő kellett, mire túl tudtak lépni rajta.
Az ,osztjákok" is hajlamosak voltak arra, hogy a két életforma különbségét
értékkülönbségként értékeljék, és hangsúlyozzák a kitelepítettek lehetetlen¬
ségét, alkalmatlanságát: , Rének. Este, tudja, megrakják a tüzet, nagyot, és
odamennek a rének. De az oroszokat megérezték. No, és azt mondja, »latjak,
maguk miatt a rének nem jönnek a tűzhöz. Érzik a szagukat« - mondta.”
A kitelepitettek Es az „osztjäkok” közötti, elöiteleteken, sztereotipiäkon
alapuló kapcsolat sokoldalüsägära, a kapcsolat dinamikäjära kivälö pelda az
alábbi részlet egy orosz asszonnyal készített interjúból. A szövegben nyomon
követhetjük, ahogyan az első találkozások alkalmával mindkét fél a saját
előítéleteit hívja elő a helyzet értelmezésére, illetve hogy még egy ilyen hely¬
zetben is úrrá tud lenni az embereken az addig ismeretlen nép külsejére való
naiv rácsodálkozás. Végül pedig az , osztjákok" egzotikumát hangsúlyozandó
röviden utal azok furcsa vallására is.
, Tudja, mit? Akkor, mielőtt idehozták a kitelepítetteket, elterjesztették, hogy
ezek olyan emberek, akik megölhetik, lelőhetik őket, hogy ezek az emberek
kártékonyak, és sok hasonlót. Amikor minket meghoztak, a komp odament a
parthoz Aszinovka mellett, és elkezdtek kirakni minket az utcára, helyeseb¬
ben az erdőbe. Mindenkit a kompról. A nagyapám felállított, vagyis kivágott
két nyírfát, embernagyságúakat, aztán husángokat támasztott neki, földdel
lefedte a tetejét, ház lett belőle. Rögtön a Vaszjugán partján volt mindez. Akkor
megjött Tyejkovóból egy osztják, Tarasz Ivanovics. Körülbelül ekkora ember
volt. [mutatja] — Tyejkov volt a csaladneve? — Tyejkov. Megjétt a b6dénhajon,
megállt, a nagyapám kiment a kunyhojabol, és ott allt a parton. Az meg félt
kiszállni a partra, és mondta: sÉs te, ember, meg fogsz engem vernit« »Mér
miert vernélek én meg téged:« sMert itt csupa olyan ember van, aki verek¬
szik, az összes osztjákot agyon akarjátok verni.x Ezt beléjük sulykolták. Azt
válaszolta: sDehogy, dehogy foglak én téged verni, mi a csudának vernélek
én téged? Gyere, ha ki akarsz jönni a partra, hát tessék. Senki nem fog téged
megverni, nemcsak én nem, de senki más nem fog téged verni.s Az kiszállt,
383 A csasztuska alapvetően orosz műfaj, amely azonban meglehetősen széles körben elterjedt
Oroszországban. Az , osztjákok" saját nyelvükön is énekelték ezeket. Terepmunkáim
ideje alatt , osztják" énekeket gyűjteni már nem lehetett, egyetlenegy szöveget sikerült
lejegyeznem, azt azonban több variációban is. Ez a szöveg vitathatatlanul csasztuska.