Oldal 145 [145]
OCR
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA ® 143 kitörése után. A kollektív bűnösség elvét a közvélemény is elfogadta, és a volgai, altáji, nyugat-szibériai németeket is fasisztának nevezték, hibáztatták őket az ország szenvedéseiért: , Az oroszok folyamatosan megaláztak minket. Az osztjákokkal éppen fordítva volt, sokkal jobban kijöttünk." Természetesen létezhettek ezzel ellentétes tapasztalatok is. Magam egy interjúban szembesültem a kapcsolat ellentétes értékelésével: , És hús sem volt, ugye? — Milyen húsz2? — Voltak vadászok Ajpolovéban, nem? — Ah, nem, az osztjákok akkoriban picsának hívtak minket. Nem nagyon tiszteltek bennünket."?78 A kitelepítetteknek szigorúan szabályozott volt a kapcsolata a helyiekkel. A találkozási, kapcsolattartási tilalom azonban elsősorban a szabad oroszokra vonatkozott. Például Ajpolovo település , osztjákok" és szabad oroszok által lakott templomos falu volt a húszas években, a Vaszjugán mentének legnagyobb települése. Ennek közvetlen közelében, szomszédságában épült a kitelepítettek számára egy falu, Dalnüj Jar. A két település távolsága helyenként egy kilométer sem volt. Ennek ellenére, főleg az első időszakban, a két falu lakóit szigorúan tiltották egymástól, és a legtöbb esetben megtagadták azokat a kéréseket, amelyek a kitelepítettek és a szabad oroszok házasodására vonatkoztak. A kitelepítettekkel kapcsolatot teremtő , osztjákokkal" a komisszárok engedékenyebbek voltak, a kezdeti tiltások ellenére hamar kapcsolatok alakultak ki, sőt, mint majd látni fogjuk, vegyes házasságok is születtek. Ez annak ellenére igaz, hogy olyan történetet is lehetett hallani, amely szerint nagyon szigorúan büntették az , osztjákok" barátkozását is: , Az apám segített a betelepítetteknek, annak ellenére, hogy megtiltották a komisszárok. Ezért aztán elvitték az apámat Kolpasevóba, és soha többé nem is láttam viszont. Azt magyarázták, hogy ezek a szovjet nép ellenségei voltak." A békés kapcsolatok ellenére gyakran találkozunk olyan szövegekkel, amelyek szerint mindkét fél komoly előítéleteket, sztereotípiákat táplált magában a másik iránt. Az , osztjákok" a kitelepítettek számára — annak ellenére, hogy az első időszakban rájuk szorultak — megtestesítették mindazokat a tulajdonságokat, amelyekben az orosz közvélemény a szibériai kisnépeknek tulajdonított. A kezdeti, valójában fordított hierarchiaviszony ellenére is furcsa, elmaradott, szellemileg csekélyebb képességű embereknek tartották őket. Külsejük, sötétebb bőrük, mandulaszemük, laposabb orruk stigmatizálta őket, és emiatt hol paternalista módon leereszkedő, lekezelően kedélyes módon, hol pedig határozottan elutasítóan viszonyultak hozzájuk. Gyengébb iskolai teljesítményük miatt az , osztjákokat" kevésbé tartották értelmesnek, szinte minden esetben felemlegették, hogy rosszul tanultak. Az elmaradottságot, a világtól való teljes elzártságukat olyan történetekkel igazolták, mint 378 A továbbiakban az idézett szövegeket kurzív betűvel jelölöm. Az idézetekben ugyanakkor normál betűvel szerepeltetem a saját kérdéseimet, reakcióimat.
