A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA ® 143
kitörése után. A kollektív bűnösség elvét a közvélemény is elfogadta, és
a volgai, altáji, nyugat-szibériai németeket is fasisztának nevezték, hibáztatták
őket az ország szenvedéseiért: , Az oroszok folyamatosan megaláztak minket.
Az osztjákokkal éppen fordítva volt, sokkal jobban kijöttünk."
Természetesen létezhettek ezzel ellentétes tapasztalatok is. Magam egy
interjúban szembesültem a kapcsolat ellentétes értékelésével: , És hús sem
volt, ugye? — Milyen húsz2? — Voltak vadászok Ajpolovéban, nem? — Ah, nem,
az osztjákok akkoriban picsának hívtak minket. Nem nagyon tiszteltek
bennünket."?78
A kitelepítetteknek szigorúan szabályozott volt a kapcsolata a helyiekkel.
A találkozási, kapcsolattartási tilalom azonban elsősorban a szabad oroszokra
vonatkozott. Például Ajpolovo település , osztjákok" és szabad oroszok által
lakott templomos falu volt a húszas években, a Vaszjugán mentének leg¬
nagyobb települése. Ennek közvetlen közelében, szomszédságában épült a
kitelepítettek számára egy falu, Dalnüj Jar. A két település távolsága helyen¬
ként egy kilométer sem volt. Ennek ellenére, főleg az első időszakban, a két
falu lakóit szigorúan tiltották egymástól, és a legtöbb esetben megtagadták
azokat a kéréseket, amelyek a kitelepítettek és a szabad oroszok házasodá¬
sára vonatkoztak. A kitelepítettekkel kapcsolatot teremtő , osztjákokkal"
a komisszárok engedékenyebbek voltak, a kezdeti tiltások ellenére hamar
kapcsolatok alakultak ki, sőt, mint majd látni fogjuk, vegyes házasságok is
születtek. Ez annak ellenére igaz, hogy olyan történetet is lehetett hallani,
amely szerint nagyon szigorúan büntették az , osztjákok" barátkozását is:
, Az apám segített a betelepítetteknek, annak ellenére, hogy megtiltották a
komisszárok. Ezért aztán elvitték az apámat Kolpasevóba, és soha többé nem
is láttam viszont. Azt magyarázták, hogy ezek a szovjet nép ellenségei voltak."
A békés kapcsolatok ellenére gyakran találkozunk olyan szövegekkel, amelyek
szerint mindkét fél komoly előítéleteket, sztereotípiákat táplált magában
a másik iránt. Az , osztjákok" a kitelepítettek számára — annak ellenére,
hogy az első időszakban rájuk szorultak — megtestesítették mindazokat a
tulajdonságokat, amelyekben az orosz közvélemény a szibériai kisnépeknek
tulajdonított. A kezdeti, valójában fordított hierarchiaviszony ellenére is
furcsa, elmaradott, szellemileg csekélyebb képességű embereknek tartották
őket. Külsejük, sötétebb bőrük, mandulaszemük, laposabb orruk stigmati¬
zálta őket, és emiatt hol paternalista módon leereszkedő, lekezelően kedélyes
módon, hol pedig határozottan elutasítóan viszonyultak hozzájuk. Gyengébb
iskolai teljesítményük miatt az , osztjákokat" kevésbé tartották értelmesnek,
szinte minden esetben felemlegették, hogy rosszul tanultak. Az elmaradott¬
ságot, a világtól való teljes elzártságukat olyan történetekkel igazolták, mint
378 A továbbiakban az idézett szövegeket kurzív betűvel jelölöm. Az idézetekben ugyanakkor
normál betűvel szerepeltetem a saját kérdéseimet, reakcióimat.