Oldal 143 [143]
OCR
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA + 141 a fájdalomról, a nyomorról, a halálról szól, valójában mindkettő része a ,vaszjugáni Golgotának". Mindkét csoport elsősorban a saját szenvedést helyezi a középpontba, felismerve, de még inkább fel sem ismerve a másik fél kálváriáját. Mintha a kétféle szenvedés is vetélkedne egymással, amiben a másik fél a konkurens. Pedig valójában a két történet nem áll szemben egymással, hanem kiegészítik egymást. Valójában nem konkurensei, hanem sorstársai egymásnak: akárcsak szenvedéseiket, magát a szembenállásukat is ugyanaz a politika idézte elő. Az a hatalom, amely érdekelt volt a kitelepítésben, volt érdekelt abban is, hogy a visszaemlékezésekből ne születhessen egységes emlékezet, egységes lokális történelem. A kitelepítettek és az , osztjákok" visszaemlékezéseiben az egyezések elsősorban tematikus azonosságok: bizonyos motívumok ugyanúgy tematizálódnak mindkettejük szövegeiben, ám az értelmezési keretek, a felhangok, az értékítéletek gyakran eltérőek. Talán ez a ftókuszkülönbség a legfontosabb eltérés a történeteik között. Amikor arról beszélünk, hogy az , osztjákok" kimaradtak a kitelepítések történeteiből, akkor ennek megfelelően egyrészt arra kell gondolnunk, hogy a hantik alig-alig bukkannak fel a kitelepítésekről szóló szövegekben. Gyakorlatilag hiányoznak Maksejev alapvető monogräfiäiböl is,’ annak ellenére, hogy e művek célja a kitelepítés és a Vaszjugán történetének lehető legszélesebb körű feldolgozása, de szinte minden egyéb visszaemlékezésben is visszhangtalan marad az ő sorsuk. Az általam megismert több tucat viszszaemlékezés közül mindössze két szerző művében válnak az , osztjákok" egyáltalán részévé a kitelepítések történetének, kapnak említést. Ugyanakkor Krotenko az egyetlen, aki relatíve nagyobb terjedelemben és vissza-visszatérően beszél róluk is. Az , osztjákok" azonban ezekben az elbeszélésekben is csak a kitelepítettek történetének árnyalói, mellékszereplői. Róluk nem tudunk meg sokkal többet, mint hogy voltak falvak, ahol ők éltek, hogy a kitelepítetteknek segítettek a szökések alkalmával, illetve hogy bizonyos helyi megélhetési módokat tőlük tanultak meg. Az, hogy ők hogyan látták ezeket az eseményeket, hogy számukra mit jelentett mindez, soha nem jelenik meg sehol: az , orosz" történetekből szükségszerűen kimaradnak, sajátjaikat pedig nem írták meg sem hanti, sem szölkup nemzetiségű szerzők, visszaemlékezők. Vagyis nem az , osztjákok" léte, hanem az ő történetük, az ő olvasatuk az, ami láthatatlan. Az ,osztják" hangnak az írott visszaemlékezésekben tapasztalható hiánya miatt az alábbiakban kizárólag szóbeli visszaemlékezéseket elemzek, olyan történeteket, amelyeket magam gyűjtöttem, jegyeztem le. A szóbeliség egyöntetűségét elengedhetetlennek érzem ahhoz, hogy elemzésemben az olvasa376 Maksejev 1997; 2007. Maksejev 1997-es művében négyszer, míg a 2007-esben háromszor említi meg az , osztjákokat", minden esetben falvak, illetve kolhozok etnikai összetételének leírására. Magukról az , osztjákokról" érdemben nem ír sehol.
