Oldal 143 [143]
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA + 141
a fájdalomról, a nyomorról, a halálról szól, valójában mindkettő része
a ,vaszjugáni Golgotának". Mindkét csoport elsősorban a saját szenvedést
helyezi a középpontba, felismerve, de még inkább fel sem ismerve a másik
fél kálváriáját. Mintha a kétféle szenvedés is vetélkedne egymással, amiben
a másik fél a konkurens. Pedig valójában a két történet nem áll szemben
egymással, hanem kiegészítik egymást. Valójában nem konkurensei, hanem
sorstársai egymásnak: akárcsak szenvedéseiket, magát a szembenállásukat
is ugyanaz a politika idézte elő. Az a hatalom, amely érdekelt volt a kitelepí¬
tésben, volt érdekelt abban is, hogy a visszaemlékezésekből ne születhessen
egységes emlékezet, egységes lokális történelem.
A kitelepítettek és az , osztjákok" visszaemlékezéseiben az egyezések
elsősorban tematikus azonosságok: bizonyos motívumok ugyanúgy temati¬
zálódnak mindkettejük szövegeiben, ám az értelmezési keretek, a felhangok,
az értékítéletek gyakran eltérőek. Talán ez a ftókuszkülönbség a legfontosabb
eltérés a történeteik között.
Amikor arról beszélünk, hogy az , osztjákok" kimaradtak a kitelepíté¬
sek történeteiből, akkor ennek megfelelően egyrészt arra kell gondolnunk,
hogy a hantik alig-alig bukkannak fel a kitelepítésekről szóló szövegekben.
Gyakorlatilag hiányoznak Maksejev alapvető monogräfiäiböl is,’ annak
ellenére, hogy e művek célja a kitelepítés és a Vaszjugán történetének lehető
legszélesebb körű feldolgozása, de szinte minden egyéb visszaemlékezésben
is visszhangtalan marad az ő sorsuk. Az általam megismert több tucat visz¬
szaemlékezés közül mindössze két szerző művében válnak az , osztjákok"
egyáltalán részévé a kitelepítések történetének, kapnak említést. Ugyanakkor
Krotenko az egyetlen, aki relatíve nagyobb terjedelemben és vissza-vissza¬
térően beszél róluk is. Az , osztjákok" azonban ezekben az elbeszélésekben
is csak a kitelepítettek történetének árnyalói, mellékszereplői. Róluk nem
tudunk meg sokkal többet, mint hogy voltak falvak, ahol ők éltek, hogy a
kitelepítetteknek segítettek a szökések alkalmával, illetve hogy bizonyos
helyi megélhetési módokat tőlük tanultak meg. Az, hogy ők hogyan látták
ezeket az eseményeket, hogy számukra mit jelentett mindez, soha nem
jelenik meg sehol: az , orosz" történetekből szükségszerűen kimaradnak,
sajátjaikat pedig nem írták meg sem hanti, sem szölkup nemzetiségű szerzők,
visszaemlékezők. Vagyis nem az , osztjákok" léte, hanem az ő történetük,
az ő olvasatuk az, ami láthatatlan.
Az ,osztják" hangnak az írott visszaemlékezésekben tapasztalható hiánya
miatt az alábbiakban kizárólag szóbeli visszaemlékezéseket elemzek, olyan
történeteket, amelyeket magam gyűjtöttem, jegyeztem le. A szóbeliség egyön¬
tetűségét elengedhetetlennek érzem ahhoz, hogy elemzésemben az olvasa¬
376 Maksejev 1997; 2007. Maksejev 1997-es művében négyszer, míg a 2007-esben háromszor
említi meg az , osztjákokat", minden esetben falvak, illetve kolhozok etnikai összetéte¬
lének leírására. Magukról az , osztjákokról" érdemben nem ír sehol.