Page 142 [142]
OCR
140 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE mégis szükségesnek látta alkalmazni a fenti szempontokat, azok közül is az állatok számát vagy éppen a bérmunkások foglalkoztatását, amelyekre a legkönnyebben tudott hivatkozni. Ebből a szempontból gyanússá és kulákká válhatott mindenki, aki a háztartásába befogadott szegény rokonokat, vagy éppen aki a saját halászterületének halászati jogát átadta valakinek, még akkor is, ha azért természetbeni szolgáltatást kért. Sok esetben azt is megtorolták, ha valaki eladta a halász- vagy a vadászzsákmányát, mert már ezt is kereskedelmi tevékenységnek tekintették, és magyarázatuk szerint már ez is azt jelentette, hogy nem tényleges munkából él. A kulákokat természetesen különböző retorziókkal sújtották. Így például megfoszthatták őket attól a joguktól, hogy a központilag kiszállított alapélelmiszerekhez és bizonyos eszközökhöz, árukhoz hozzáférjenek. Ez azért tudott gondot okozni, mert a tervgazdaság követelményeinek megfelelően a halász- és vadászzsákmányukat nekik is le kellett adni, így ha liszt, olaj, cukor és tea nélkül maradtak, akkor éhezhettek is, illetve ha ruházat vagy lábbeli nélkül maradtak, az is rettenetesen megnehezítette mindennapi életüket. Gyakran az állataiktól is megfoszthatták őket, amiket erőszakkal a szövetkezetek használatába adtak. Több kulákká nyilvánított szölkupot kényszerűen munkára köteleztek, elsősorban az erdőkitermelésben dolgoztatva őket. Osztályidegenségük miatt általában rájuk rótták ki a legmagasabb termelési normákat is. Végső esetben a választójoguktól is megfosztották őket. A szovjethatalommal szemben a szibériai kisnépek, köztük a szölkupok és a hantik is, tehetetlenek voltak, valójában nem is szálltak vele szembe direkt módon. Erre példákat csak az északabbi területekről ismerünk." A Vaszjugán mentén az , osztjákok" közül többen is részei lettek a helyi hatalomnak, adminisztratív vagy pártkarriert is befutottak." A kitelepítettek és az , osztjákok" emlékei, úgy tűnik tehát, egymással versengő diskurzusok, amelyek kizárják egymást. Ez a kijelentés a nyilvános diskurzusokat tekintve mindenképpen igaznak tűnik. Ellenben a visszaemlékezések, az élettörténetek, naplók, vagyis a személyes emlékezet területén egyáltalán nem ennyire nyilvánvaló a két diszurzus komplementer volta. Az ,osztjakok” és a kitelepitettek visszaemlékezései a harmincas-ötvenes évek tekintetében számtalan egyezést mutatnak. A kitelepítések időszaka mind a kitelepítettek, mind az , osztjákok" számára szenvedéstörténet, mindkettő 374 Lásd pl.: Mandelstam Balzer 1999; Leete 2004. 375 A legismertebb közülük a Mogutajev család, ahol mind a három fiútestvér, Markel, Venjamin és Fedot Kondratyevics is párt-, közigazgatási, illetve kolhozvezetői karriert futott be. Az ő karrierjük része volt a helyi hatalom , őslakosítási" projektjének (korenizacija apparata - KopeHnsanma arınapara) (vö. Kulemzin 1996: 245). Markel Kondratyevics nyugdíjas éveiben hanti-—orosz szótárat szerkesztett a hanti nyelv vaszjugáni nyelvjárásáról. Ezt a Tomszki Pedagógiai Egyetem Északi Nyelvek és Népek Intézete munkatársainak együttműködésével meg is jelentette (Mogutajev 1996].
