Seite 142 [142]
140 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
mégis szükségesnek látta alkalmazni a fenti szempontokat, azok közül is
az állatok számát vagy éppen a bérmunkások foglalkoztatását, amelyekre a
legkönnyebben tudott hivatkozni. Ebből a szempontból gyanússá és kulákká
válhatott mindenki, aki a háztartásába befogadott szegény rokonokat, vagy
éppen aki a saját halászterületének halászati jogát átadta valakinek, még
akkor is, ha azért természetbeni szolgáltatást kért. Sok esetben azt is megto¬
rolták, ha valaki eladta a halász- vagy a vadászzsákmányát, mert már ezt is
kereskedelmi tevékenységnek tekintették, és magyarázatuk szerint már ez is
azt jelentette, hogy nem tényleges munkából él. A kulákokat természetesen
különböző retorziókkal sújtották. Így például megfoszthatták őket attól a
joguktól, hogy a központilag kiszállított alapélelmiszerekhez és bizonyos
eszközökhöz, árukhoz hozzáférjenek. Ez azért tudott gondot okozni, mert a
tervgazdaság követelményeinek megfelelően a halász- és vadászzsákmányu¬
kat nekik is le kellett adni, így ha liszt, olaj, cukor és tea nélkül maradtak,
akkor éhezhettek is, illetve ha ruházat vagy lábbeli nélkül maradtak, az is
rettenetesen megnehezítette mindennapi életüket. Gyakran az állataiktól
is megfoszthatták őket, amiket erőszakkal a szövetkezetek használatába
adtak. Több kulákká nyilvánított szölkupot kényszerűen munkára kötelez¬
tek, elsősorban az erdőkitermelésben dolgoztatva őket. Osztályidegenségük
miatt általában rájuk rótták ki a legmagasabb termelési normákat is. Végső
esetben a választójoguktól is megfosztották őket.
A szovjethatalommal szemben a szibériai kisnépek, köztük a szölkupok
és a hantik is, tehetetlenek voltak, valójában nem is szálltak vele szembe
direkt módon. Erre példákat csak az északabbi területekről ismerünk."
A Vaszjugán mentén az , osztjákok" közül többen is részei lettek a helyi
hatalomnak, adminisztratív vagy pártkarriert is befutottak."
A kitelepítettek és az , osztjákok" emlékei, úgy tűnik tehát, egymással ver¬
sengő diskurzusok, amelyek kizárják egymást. Ez a kijelentés a nyilvános
diskurzusokat tekintve mindenképpen igaznak tűnik. Ellenben a visszaem¬
lékezések, az élettörténetek, naplók, vagyis a személyes emlékezet területén
egyáltalán nem ennyire nyilvánvaló a két diszurzus komplementer volta. Az
,osztjakok” és a kitelepitettek visszaemlékezései a harmincas-ötvenes évek
tekintetében számtalan egyezést mutatnak. A kitelepítések időszaka mind a
kitelepítettek, mind az , osztjákok" számára szenvedéstörténet, mindkettő
374 Lásd pl.: Mandelstam Balzer 1999; Leete 2004.
375 A legismertebb közülük a Mogutajev család, ahol mind a három fiútestvér, Markel, Ven¬
jamin és Fedot Kondratyevics is párt-, közigazgatási, illetve kolhozvezetői karriert futott
be. Az ő karrierjük része volt a helyi hatalom , őslakosítási" projektjének (korenizacija
apparata - KopeHnsanma arınapara) (vö. Kulemzin 1996: 245). Markel Kondratyevics nyug¬
díjas éveiben hanti-—orosz szótárat szerkesztett a hanti nyelv vaszjugáni nyelvjárásáról.
Ezt a Tomszki Pedagógiai Egyetem Északi Nyelvek és Népek Intézete munkatársainak
együttműködésével meg is jelentette (Mogutajev 1996].