Oldal 141 [141]
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA + 139
Márpedig ebben a szenvedéstörténetben, a , vaszjugáni Golgota" történeté¬
ben nincs helye az őslakosoknak. Mintha mindez a vitathatatlan szenvedés,
a saját holttesteiken létrehozott civilizált élet értelmetlenné válna attól, hogy
korábban már mások is éltek itt, hogy az elviselhetetlen táj és éghajlat má¬
sok természetes közege, az ellenséges tajga pedig mások otthona volt! Úgy
tűnhet, hogy ha az őslakosokat is beemelnék az emlékezeti narratívákba,
akkor már nem lehetnének ők az első megjelenők, a táj humanizálói, s így
szenvedéstörténetük értelmét, jelentőségét veszítené.
Pedig látni kell azt is, hogy az őslakosok, jelen esetben az , osztjákok"
számára is komoly megrázkódtatás volt a kitelepítések ideje. Mint láttuk, a
korábban igen gyéren lakott terület népessége egy évtized alatt nagyságren¬
dekkel nőtt meg. Falvaikat felduzzasztották a betelepítettekkel, temetőikben,
vadász- és halászterületeiken falvak épültek, vadászterületeiken kivágták az
erdőt, tulajdonképpen felolvadtak a rájuk települő többségi társadalomban.
Maguk az , osztjákok" is ebben a veszteségnarratívában élik meg az elmúlt
évtizedek történelmét, visszaemlékezéseiket is ez határozza meg.
Az hogy a kitelepítések alapvető cezúrát jelentenek a helyi őslakos népek
életében, a fentiek alapján még akkor is teljesen érthető, ha tudjuk, hogy
a Narümi Határterületen az őslakos népeket nem sújtotta közvetlenül a
kitelepítés, őket nem telepítették ki lakóhelyükről. Bár az sem tagadható,
hogy a 20. század elején alapvetően minden társadalmi rétegződést nélkü¬
löző társadalmukat -— gyakorlatilag mindenki közülük a szegények vagy a
nincstelenek kategóriájába volt sorolható — is megpróbálta a szovjethatalom
rétegzett társadalomként értelmezni. Alekszander Tucskov Tomszk megyei
szölkupokra vonatkozó elemzésének eredményei egyértelműen alkalmazha¬
tók a terület hanti lakosságára is, így analógiaként ezt az elemzést kívánom
bemutatni.*” A rétegződés megállapításában komoly nehézséget okozott,
hogy nem voltak stabil kritériumok arra, hogy az államigazgatásban dolgozók
egy vadásztársadalomban megtalálják azokat a rétegeket, amiket a parasz¬
ttársadalom leírására alkalmasnak tartottak. A parasztoknál alkalmazott
szempontok elsősorban a termőföld nagysága, az állatok száma vagy a bér¬
munkások foglalkoztatása volt. Az őslakos kisnépeknek azonban nem volt
földje, csak könnyű eszközeik voltak, így a fenti skála használhatatlannak
bizonyult a leírásukra. A déli, eloroszosodott szölkupoknál, akik hasonló
életformát folytattak, mint az oroszok, még alkalmazható lett volna a fenti
skála, de más területek szölkupjainál, mint pl. a Tim és Ket folyó mentén, már
egyáltalán nem. Hasonlóan alkalmazhatatlan volt ez a modell a vaszjugáni
hantik leírására is. A 30-as évektől a helyi hatalom felsőbb pártutasításra
373 Az áttekintés A.G. Tucskov elemzésére épül, aki a Tomszk megyei szölkupok példáján
keresztül nézte át az őslakos népek kalandját a szovjet statisztikákkal és törvénykezéssel
(Tucskov 2008).