Oldal 140 [140]
138 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
mintha élők lettek volna, úgy feküdtek. Az egyik asszony Kolpasevóban fel
is ismerte a férjét.
— Igen?
— Rögtön a parton ásták ki a sírokat, hatalmasakat, a partoldal leomlott,
és potyogtak a halottak is.
— A parancsnokság joghatálya alól mikor mentették fel önöket?
— Engem 54-ben, a feleségemet 56-ban. 51-ben házasodtunk meg, és 52¬
ben regisztráltak is minket.
Párhuzamos élettörténetek
, Senkinek sincs joga kisajátítani a szenvedést."
Mint az előző fejezetekben is láthattuk, ma a megye és a járás is a megtorlások
mentén építi fel modern önképét. A kitelepítések manapság tapasztalható
, mesterelbeszélése" szerint — mint ahogy azt korábban már láthattuk — a
kitelepítetteket embertelen körülmények között hurcolták a hajdani Narümi
Határterületre, felkészületlenül tették ki őket például a Vaszjugán partjára,
ahol a semmiből és semmivel kellett maguknak új életteret kiszakítaniuk
az ellenséges tájból, a tajgából. A parancsnokság ideje alatt jogaiktól, ember¬
ségüktől megfosztva küzdöttek az életben maradásért, hozzátartozóik sorát
elveszítve. Éhínségek és fertőző betegségek tizedelték őket, megfagytak,
végkimerülés végzett velük, többen a parancsnokok kegyetlenkedései miatt
vagy szökés közben haltak meg, a gyerekek jelentős része árvaságra jutott,
és alig felszerelt gyerekotthonokban nőtt fel. A kitelepítettek tehát azok az
úttörők, akik saját megítélésük szerint kényszerből hozták el a kultúrát erre
a néptelen, üres tájra, akik megszenvedtek ennek a területnek a humanizálá¬
sáért, akik hozzátartozóik életét adták a táj benépesítéséért.? A szenvedés a
táj meghódításaként jelenik meg, a birtokbavétel metaforája lesz, és a földhöz,
a területhez való jogot is ez a szenvedés legitimálja.
371 A sértés. Ziad Doueiri 2017-es filmje. A forgatokényvet Ziad Doueiri és Joélle Touma írta.
372 A kitelepítettek heroizáló felfogására tökéletes példa Golesihin könyvének fülszövege:
A zord Narümi Határterület volt a száműzetések és a kitelepítések egyik központja.
A száműzött, aki állta az elkövetett vagy el nem követett bűnökért rá rótt kegyetlen
büntetést, hősiesen viselt minden nélkülözést. Az emberek felépítették világukat ebben
az — úgy tűnt — halott tájban. Itt nyaranta tengerré válik minden a kiáradó folyóktól,
vérszívó szúnyogok rajzanak, télen pedig — negyvenfokos fagyok. De az emberek kemény
akaratereje, kivételes munkaszeretete, életszeretete segített nekik berendezkedni az új
helyen. Az évszázadok folyamán sajátos, megismételhetetlen életmód és hagyomány
alakult ki. Egészséges és szép gyermekek születtek boldogságban és szeretetben. Amikor a
hazát halálos veszély fenyegette, elküldték e szibériaiak a legjobb fiaikat, hogy megvédjék
a Hazát. Őszinte nép élt itt harmóniában a természettel és az imával." (Golesihin 2015.)