Seite 137 [137]
OCR
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA ? 135 azt ne vigyék." Minden ott maradt. A hajó megérkezett, felpakoltak, és... a Fő utcán... keresztül a városon. No, tartottak lovakat, tartottak teheneket, tartottak disznókat. Mindent begyűjtöttek. - És hány tehenük volt. Sok? — Hát, tehén az négy-öt, összesen. — És lovaik? - Hány lovatok volt? — Két-három lovunk volt. — Oj-jaj-jaj-jaj. —Es széthordtak mindent: vetőgépet, ekét, lovas kocsit. Mindennap raboltak, emlékszem. Jól emlékszem. Meghoztak minket Jerominóba, Én pedig már kilenc éves voltam, mire első osztályba mehettem, mire megépítették az iskolát. A férfiak megépítették. Megalapították a kolhozt, és megépítették az iskolát. Érkeztek tanítók is, és én mentem az első osztályba. Volt, aki németül beszélgetett, én azonban már oroszul, mert a németet már elfelejtettem. - Már nem tud németül? - Már nem tudok semmit sem. [nevet] -Es Ön, szinten nem? - En egy kicsit meg igen. —- Minden oroszul és oroszul ment, a német pedig elveszett. - Szidtak minket, szidtak. Hogy németek vagyunk. — Fasisztáknak csúfoltak minket. Amíg nem volt háború, addig semmi, de utána fasisztáknak hívtak minket. - Amikor már itt éltük, már rég itt éltünk, néhányan még akkor is gúnyoltak minket. De most már írtak nekik, megbüntették őket. Egy kicsit megtanították őket, de még rájuk férne egy kis tanítás. Így, így. De nem akartunk a rendőrséggel kapcsolatba kerülni. Így volt. Csúfoltak, ahogy csak tudtak. - Amikor Pasnyában éltünk, én tehenész voltam. Volt egy fejőnő, aki fasisztának hívott engem. Háromszor. Fogtam magam, és panaszt tettem. Ott Pavlovóban... adminisztráció volt, olyan... behívatták, ő nem ment el, tíz rubelra büntették. Hát, mi ez neki? Áh, mindenkinek a maga baja. - Már nem él. — Ivott, ivott, és vége lett. - Már nem él. Már nincsen. Már nincsenek ilyenek, ilyenek... - Mindig csak türtünk, és most is türünk. — Most is, most is. -— A Vaszjugánról 51-ben jöttünk el. Aztán az anyám és a testvérem is kihoztam 53-ban, Ruszlanovkába kerültünk. A házaink is ott maradtak, minden ott maradt. Kaszálót akartam ott csinálni egy szigeten, de a házak leégtek. - Amikor már kihozták. Amikor széttelepültek onnan. — Legelő maradt ott. Az igazgató küldött engem oda vissza. , Én nem megyek oda a marhákkal sem." Mondta, hogy milyen dolog már az, hogy
