— Ja. November 7-én lesz 61 éve.
— Gratulálok! Ez már igazán nem kevés!
— Jaj-jaj-jaj. Gyerekünk meg hat van.
— Igen? És hol élnek?
— Egy csak itt él Tomszkban, eladóként. Egész életében abban a Tomszkban élt.
- Az idősebb lányom Pavlovóban él. A középső lányom Tomszkba ment
férjhez. A fiatalabb lányunk az beteg, az itt van, bent.
— Igen.
- Már 20 éve beteg.
— 20 éve.
- Valami történt vele. Egyszer férjhez ment, másodszor férjhez ment,
és kész. Elmentek neki otthonról.
~ Pszichésen beteg. Es két fiam van, az egyik 61-es születésű, a fiatalabb
66-os. Öt gyereket neveltem fel.
- Egy megfulladt. A hatodik megfulladt.
— Igen?
- Fejőnőként dolgoztam, ő [mutat a férjére] tehenész volt. Akkor há¬
rom gyerekem volt, család nem volt rajtuk kívül semmi, nem volt senki.
A nagymama már öreg volt, akkor nem tudott utánuk járni... ők meg
elmentek a folyóra...
- Neki az anyja és a két lánytestvére volt a család, meghaltak mind,
nincsenek.
- Csak én maradtam. Hárman voltunk, ketten már meghaltak. Az idő¬
sebb és a középső meghalt, én vagyok a legfiatalabb.
— Az anyja nyolcvankilenc évet megélt, Pavlovóban éltek.
— Látja, így alakult.
— A lánytestvérei ugyancsak sokáig éltek?
— À nôvérei elkezdtek betegeskedni, betegeskedni, és 6k is meghaltak.
- A nővérem nyolcvanhét... nyolcvannyolc éves volt már...
- Ő 1928-as születésű...
- Az országunkat grúzok vezették, Sztálin és Berija. Ők csinálták ezt
mind. Nemcsak a németeket gyűjtöttek be, de az oroszokat is, mindenkit,
osztjákokat is, mind. Kolpasevóban megöltek sokat. Nekünk van egy ilyen
könyvünk is, egy ilyen könyvet adtak nekünk, küldték neki.
— Az apját valahonnan a Szaratovi megyéből gyűjtötték be. De hogy hova
lettek, csak az Isten tudja.
— Tehât 6 már nem is érkezett meg ide?
- Nem, nem. Őt Dombaszba vitték, Dombaszba. Hát így. Jaj-jaj-jaj-jaj.
- Én meg írtam Novoszibirszkbe. . . nem, Tomszkba az MVD-nek,?* hogy
hová lett az apám. És válaszoltak.