OCR
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA ® 131 — És 38-ban... az apámat letartóztatták, elvitték, sosem láttuk többet. — Miért? — Az isten tudja, miért. Az ötvenes éveiben járt csak. Kolpasevóba vitték őket, és ott agyonlőtték. Nem csak az én apámat... — Jaj-jaj-jaj, fiatalokat is, de milyeneket, jaj-jaj-jaj. Húszéveseket is, aki húszéves volt. Jaj, mit csináltak, jaj, mit csináltak! A legfiatalabbakat is elvitték. A legfiatalabbakat. Hát mit csináltak ezek? Ha? Ez mindennek a megcsúfolása volt. — Nem volt mit ennünk. Nem volt lábbelink. - Jaj-jaj-jaj-jaj. —- Anyám megfázott, ráment a szívére, tizennyolc évig betegeskedett. Az apám után is csak az aggodalom. 1956-ban halt meg. — És hol laktak? — Lakni? - Ha-ha. — Alacsonyan fekvő terület volt. Rendszeresen elmosta. A férfiak... Fűrész és balta volt. Mentél, fel a dombra, ott egy tó volt. Megnézted, száraz, elkezdtél erdőt irtani. Leszedted a fa kérgét, hogy egy kicsit megszáradjon. Először barakkokat építettünk. Megépítettük a barakkokat, felosztottuk fülkékre, és úgy éltünk. — Tehát még barakkok sem voltak? — Nem. — Nem volt ott semmi. Kiszällitottak, kilôktek, kész. Mint a kutyát. — És amíg nem építettek barakkot, a szabad ég alatt aludtak? - Igen, igen. Szabad ég alatt. Kitettek a partra, és kész. — A feleségem a Volga mellől jött. — Volgai? - Igen, én a Volga mellől jöttem. - Őket 41-ben hozták ide. - Igen, 41-ben, minket kicsit később, kicsikét... -— És ön melyik megyéből való? — A Szaratoviból. - Szaratovi megye.°” Aha... - Es akkor 41-ben került ide? - Igen, 41-ben. Elöször Novoszibirszkibe vittek, és ott rögtön körbehordtak minket házanként, hogy ki akar befogadni valakit közülünk. „Nemetek, ti ilyenek meg ilyenek vagytok.” Es senki nem fogadott be. Bärhovä mentünk, „menjenek innen ki az utcára". És akkor ezek?0 mentek, hogy engedjenek be. És akkor széthordtak minket, kit hova sikerült, házanként. Ez volt. Mi jó helyre kerültünk, öregek laktak ott, ilyen vének, csak kicsit 359 Megye Oroszország déli részén, a Volga mentén, Kazahsztán szomszédságában. 360 Az NKVD-sek.