Oldal 128 [128]
OCR
126 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE — Nehéz elképzelni is. - Szinte mezítláb, rendes ruha nélkül, semmi normális étel nem volt. Földházakban laktak. Volt valaki, aki segített nekik? - Nem, senki! Később aztán ez... saját maguk... — A falvak, amiket akkor alapítottak, a falvak, amiket itt a Narümi Határterületen létrehoztak, általában arról a járásról lettek elnevezve, ahonnan kitelepítették őket. Minket a Boriszovkai járásból telepítettek ki, és a falut is Boriszovkának nevezték. - Ezt már mondtad. Ezt már elmondtad! — Ja... — Szóval eleinte földházakban laktak? - Nem, eleinte sátrat, szárnyékot csináltak. Nyáron faágakat törtek, jegenyefenyőt, mindent. Hogy az eső ne áztassa őket. Aztán vájtak földházakat. A földbe, hogy melegebb legyen télire. Ott valami kemencefélét is csináltak agyagból, hogy valahogy fűteni tudjanak. És amikor már régebb óta voltak itt, és a férfiak is megjelentek, igen férfiak is voltak, akkor kezdtek el gerendának valót vágni. Előre kivágták őket, és házat építettek. Aztán azoknak segítettek, akiknek a családjában nem volt férfi. Nekik is segítettek, hogy élni tudjanak." És lassan berendezkedtek. - Öket ugyancsak a szüleikkel telepítették ki? - Igen. Őket is a szüleikkel, de az apját szintén bebörtönözték. Letartóztatták, és agyonlőtték Kolpasevóban. - Ugyanakkor? - Igen, ugyanazokban az években. És utána őt is rehabilitálták. És így éltek, igen nehezen. Az anyja is meghalt, alig volt 43 éves, az anyai nagyanyám. És akkor ők így magukra maradtak. — És mit dolgozott? - Ő? Ő sem tanult. Mesélj csak a mmamáról! Hogy ő mit dolgozott. Veled dolgozott a szövetkezetben? — Igen. - Mesélj egy kicsit a mamáról. 355 Csak annak köszönhetően éltünk túl, hogy anyánk mindent beosztott. Bárhogy sírtunk is, mindennap bögrével kimért annyi lisztet, ami éppen elég volt a következő élelmiszerosztásig. Vizet forralt, megsózta, elkeverte, és azt ettük kanállal. Kenyerünk nem volt. Az emberek egy hét alatt megették a fejadagjukat, és aztán felpuffadtak, járni is alig tudtak. És meghaltak. Sírt 25-30 embernek csináltak közösen, elvitték oda a holttestet, de elkísérni a halottakat senki nem tudta: nem volt rá erejük." Idézet a vele készült rövid interjúból, Tomszkaja Nyelft, 2003. július 12. 8. o. 356 Más családokban voltak férfiak is, akik kunyhókat kezdtek építeni. Minket, hatunkat azonban az édesanyám ágyneművel takart le a vérszívó rovarok ellen, aztán font egy szárnyékot ágakból, mint egy nagy kosarat. Ebben éltünk aztán egészen novemberig. Októberben, amikor már leesett a hó, a fivéreim, Borja és Mitya meghaltak himlőben." Uo.
